Az irakiak öröme

A feltáruló 66 darab érmét első vizsgálat alapján Kr. e. 225 és Kr. u. 640 körülire kelteztek. Ez idő alatt a térséget két birodalom uralta, a szkíta eredetű pártusok, az Arszakidák (Kr. e. 248 – Kr. u. 224), illetve az ő civilizációs örökségüket ávevő perzsa Szaszanida-ház (224-654). Az érméket alapos vizgálatnak vetik alá, hogy eredetiségüket igazolják, illetve megtudják, hogy pontosan mely uralkodók verték ezeket a kincseket. Ezek után a Bagdadi Nemzeti Múzeumban kerülnek elhelyezésre. Irakban különösöen örülnek az új leletnek, hiszen a páratlan kincseket őrző múzeumot a 2003-as amerikai támadás urtán a fosztogató katonák teljesen kiűrítették, a háború idején és az azt követő megszállás alatt több mint 30 ezer tárgy tűnt el. Szinte teljesen elveszett az éremgyűjtemény, amelyet talán már a kincsrablók azóta aukciós oldalakon értékesítettek.

Tűzoltárok sora

Az értékes leletek Bagdadtól délkeletre fekvő Vaszit-tartomány Azizijah városából kerültek elő. Az érmék beazonosítását nagyban elősegíti az, hogy jól ismertek a pártus és a perzsa uralkodói ábrázolások a éső ókorban forgalomban lévő ezüstérméken. A most megtaláltakon is szerencsére van uralkodó ábrázolás, a másik oldalon pedig sokszor feltűnik a tűzoltár, mely a Zoroaszter-hit állami támogatására enged következtetni. Ilyen érméket nemcsak a perzsák, hanem a közép-ázsiai hun uralkodók is vertek, akik uralkodásuk első szakaszában a régi érméket utánozták, hogy a nemzetközi kereskedelemben elfogadják az új hatalom pénzeit.  

Pártusok aranya?

A numizmatikusok sokáig kételkedtek abban, hogy a pártusok vajon vertek-e aranypénzt. Ennek az volt az oka, hogy nem találtak bizonyítékot annak meglétére. Az eddig előkerült aranypénzekről sorra derült ki, hogy nem eredetiek, hanem másolatok voltak, illetve előfordult az is, hogy egyes kutatók által aranynak tartott érmék valódiságát sokan nem hitelesítették, így máig kérdés az, hogy vajon tényleg használtak-e aranypénzt a pártusok? A létezése mellett szól az, hogy a nagy birodalomban folyó árukereskedelem miatt indokolt lett volna az aranyérmék használata. Később, a Szaszanidák alatt már bizonyítottan volt forgalomban aranyérme, de az nem keringett széles körben. A négyszáz évig regnáló dinasztiában csupán öt sah vert ilyen nagyértékű érmét, azok, akik a 3. század végén, a 4. század elején uralkodtak: I. Bahram (271-274), II. Bahram (274-293), majd I. Hormazd (303-309), ezt követően II. Sapur (309-379) hosszan tartó uralma biztosította a békés kereskedelmet a birodalomban. Talán hun őseink támadásai akasztották meg a birodalom további terjeszkedését és kereskedelmi forgalom növekedését és annak köszönhetően a 4. század vége után csak a 6. század utoldsó évtizedében trónra került II. Hoszrou (590-628) veretett aranypénzt. Ő volt az, aki erődítményeket emelt a Kaukázus előterében, hogy kivédje a hunok betöréseit, az ő nevéhez fűződik Kicsi Madzsar és Ulu Madzsar városok alapítása is.

OB