A kerek évforduló tiszteletére neves észak-és közép-kínai egyetemek kutatók nemzetközi konferenciát szerveznek, ahol hazai és külföldi szakemberek segítségével próbálják feltárni Tongwancheng múltját, az alapítástól egészen a középkorig. A kínaiak lassan egy évtizede fáradoznak azon, hogy a déli hunok épített örökségét felterjesszék az UNESCO Világörökség része listára, és Helian Bobo főkirály városa is a kiemelked történeti emlékek közé emelkedjen. A nemzetközi szervezet már sok sztyeppei emléket nyilvánított védettnek, ilyen az altaj-vidék szkíta emlékei és bronzkori sziklarajzai, valamint a közép.mongóliai Orhon-folyó völgye, mely a hunoknak és utódaiknak az emlékét rejti. Ahhoz, hogy tongwancheng megkapja az elismerő címet, alapos kutatást kell végezni a helyi szakembereknek, például fel kellene tárni magát a várost, melynek egy jó részét még mindig homok fedi.

Átírja a történelmet

A déli hunok kései fő városa nemcsak a méretei miatt számít igazi különlegességnek, hanem azért, mert puszta létével megingatta azt a dogmát, hogy a hunok nomád, vándorló népek lettek voltak, akik nem tudtak városokat emelni. A kínai források és a város megléte megdöntötte a sokáig hangoztatott nézetet, miszerint a hunok a Kr. u. 1. századra eltűntek és többségük beolvadt a kínaiak közé.

Ehelyett az a valóság, hogy még a Kr. u. 5. Században, Attila nagykirályunk idején is virágzó hun királyságok voltak Kína északi részén, Közép-Ázsiában, valamint a Kaukázusban. A kínai krónikák tudósításai arra is választ adnak, hogy kik a keleti hunok, vagyis Maodun (Bátor) főkirály utódai. Korabeli, 6. században összeállított Wei-shu krónika szerint a türkök hasonló nyelven beszélnek, mint a hunok, csupán nyelvjárásbeli különbséget lehet kimutatni közöttük. A krónikát összeállító írástudók valószínűleg még hallottak hun beszédet, így eldönthették, hogy tényleg van-e hasonlóság a hun és a türk beszéd között. A türkökről azonban tudni kell, hogy nem a hun főkirályi ágból eredtek, mint az Árpád-ház, hanem a Sárga-folyó mellett regnáló alkirályi ágból. Ugyancsak hun dinaszita utódainak számítanak az ujgurok, valamint a mongol történelemben fontos szerepet játszó kereitek, akiknek utódai még máig Tongwancheng körül élnek. A helybéliek azonban elsősorban nem a türkökről és az ujgurokról állítják, hogy a hunok valódi örökösei, hanem rólunk, magyarokról. Ha közülünk bárki ellátogat a pompás városba, ne döbbenjen meg azon, hogy még a dinnyeárus parasztok is azt hangoztatják, hogy a magyarok a hunok utódai, és azon elmélkednek, hogy a mi őseink talán éppen onnan, Tongwanchengből vándoroltak nyugatra.

OB