A tatár vész után

IV. Béla lánya akkor fogant meg, amikor a tatárok betörtek hazánkba, a királyi pár hetedig gyermeke magzata anyja hasában élte végig a közel két éves háború borzalmait, Béla király állítólag akkor fogadalmat tett, hogyha az isten megmenti az országot, akkor megszülető gyermekét az ő szolgálatába adja. 1242-ben egy lány gazdagította az Árpád-házi udvart, akit Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után Margitnak neveztek el. Az ő ereklyéit még II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk patrona regniként, vagyis az ország védőszentjeként tisztelte.

Margit kiállása

A király betartotta fogadalmát és Margitot már három éves korában a veszprémi domonkos klastromba vitték, ahol a boldogként tisztelt, stigmatizáltként emlegetett Ilona apáca volt a gondviselője. Tíz éves korában átkerült a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony-kolostorba, amelyet maga a királyi apa alapított szeretett lányának, hogy mindig a közelébe legyen. A fiatal Margitnak megtetszett a kolostori élet és nagynénjének, Szent Erzsébetnek a példája lebegett szeme előtt, aki gyámolította az elesetteket és fárdtságot nem kímélve betegeket ápolt. Kétszer is lett volna rá lehetősége, hogy Rómától felmentést kérjen a fogadalma alól és elhagyja a kolostort és inkább fényűző világi életet éljen, ő azonban mindkét kérőjét kikosarazta. Az egyik a lengyel király volt, a másik pedig a cseh Ottokár, Közép-Európa akkori befolyásos uralkodója. Margit azonban ellenállt a kísértésnek és emlékeztette apját fogadalmára, hogy ő ajánlotta fel istennek. A végül a szent életű lány a kolostorban maradt és a királyi pompa helyett szegényes körülmények között élte le rövid életét, segítve rendtársait.Margit különleges jós képességgel rendelkezett, sokszor megmondta előre apjának a háborúi kimenetelét, de sokszor kellett közvetíteni apja, és bátyja, a későbbi V. István között.

Csodák és jelenések

Margit alig huszonnyolc évet élt és 1272. január 18-án halt meg. Alig hunyta le a szemét a domonkos-rendi kolostorban, sírjánál megkezdődtek a csodák, nemesek és közrendűk ezrei zarándokoltak el a Nyulak-szigetére, hogy Margittól várjanak gyógyulást. Még egy „pogány” kun is felkereste a sírt, hátha a szent visszaadja lovának a szeme világát. A királyi udvar, a domonkos rendi apácák, de a magyarok is kezdettől boldogként tisztelték Margitot. Csodatévő erőt tulajdonítottak apácafátylának. Unokaöccse, Kun László egyszer hideglelés gyötörte, és ekkor Margit fátylával takarták be fejét, és a király szinte azonnal meggyógyult. A különös csodák ellenére a szent életű királylányt csak 1943-ban avatták szentté.

OB