Később érdemeiért esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányosan a barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világi életet. Ezért a tatárjárás után 1245-ben társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosulva a magyar remetéket összegyűjtötte, ahol előbb Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített.

1262-ben, IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára. A pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a remete-közösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt ebben a közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án, hunyt el az Úrban. Sírját a Szent Kereszt monostorban helyezték el. Amit később P. Árva Vince atya megtalált. A folyamatos tisztelete miatt és P. Árva Vince atya levele nyomán XVI. Benedek pápa utasításra az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2008. november 16-án, a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

Bakk Erzsébet