Rontást mindig valamilyen természetfeletti személy végezhette, első sorban boszorkányok, ők az ártó rontások okozói, ha valakinek megbénult éjjel a lába vagy görcs áll belé, betegség vagy kár érte a háza tájékát biztosra vették, hogy az csak is a boszorkány műve lehetett. De sok példa, monda és népdal szól arról is, hogy rontást okozhattak a szépasszonyok, bábák, tudós kocsisok tudós pásztorok vagy veszett orvosok. Voltak olyan rontások, amit bárki gyakorolhatott és aminek tudását bárki megszerezhette, ilyen rontás volt a más tej- vagy tojás hasznának megszerzése, a kapcafőzés vagy a szemmel verés és a szerelmi varázslat is. A legtöbb rontás és levétele a párkapcsolat teremtéssel vannak összefüggésben, ennek se szeri se száma, bármit megtettek volna a szülők is a leány vagy a ifjú is, hogy megkaphassa a számára megfelelő párt.

Bizony elég gyakori volt az átkozódás is, amit betegség vagy halál okozás miatt végeztek. Néha még azt is vélni tudták ki okozta a bajt, mert ha egy eseménynél, mint például borjadzásnál jelenvolt egy illetéktelen személy és az újszülött borjú elpusztult, beteg lett vagy az anyaállattal történt valami, mindjárt azt mondták biztosan szemmel verte. A dicséretnek is ártó szándékot tulajdonítottak, mondván az a visszájára sül el. Szemmel verés és dicséret mellett a ráolvasás is szokás volt, ilyenkor mindig szereztek valamit az illetőtől: hajat, körmöt, ruha darabot és azt halk kántálással megbűvölték, de néha már egy árnyék vagy lábnyom is elég volt az eljáráshoz. A hatás fokozására rontó tárgyat is elhelyezhettek a tulajdonos házában (küszöb alá, szőnyeg alá, szekrény mögé) vagy portáján, ezen mágikus tárgyak közül a legkiemelkedőbb a gatyamadzag, a márciusi hólé, a koporsó szög, a Szent György napi zöld békacsont, pénz érme, bab és a kása. A tárgyakat nemcsak megbűvölték, hanem meg is csomózták, hogy az átok benne maradjon, az sem volt mindegy, hogy milyen napon, a legtökéletesebb, rontásra való nap Luca napja, karácsony és Szent György napja volt, amikor a boszorkányok is vígabban járnak. Napszakok közül az estét, a napkelte előtti és nap nyugta utáni időt vették figyelembe. Nemcsak a jeles napok vagy napszakok voltak a hagyomány szerint „veszélyesnek” ki kiáltva, hanem bizonyos események is, amikor az ember vagy állat a leggyengébb, úgy mint születéskor, esküvő előtt és alatt, keresztelő előtt vagy állatok ellésénél, de a kenyér sütésre is nagy babonák voltak. Veszélyes helyeknek szémítottak a keresztutak és a temetők, ahol sok lélek és boszorkány jár.

A rontás elhárítására, megelőzésére és a rontó személy elküldésére alkalmazott gyakorlatok nem válnak el élesen egymástól, sokszor ugyan azt módszert alkalmazzák minden esetben, mint a gyógyító és megelőző eljárás a népi gyógyászatban. Ezen eljárások közé tartoztak a zajkeltések, füstölés, hideg vizű folyóban való fürdés, a köpködés vagy a bekerítés. Alkalmaztak bizonyos gesztusokat is, amikor nem a rontót küldték el, hanem a rontást dobták el a hátuk mögé, betegséget ástak el a földbe vagy betegséget adtak át természetnek, szélnek, fának, állatoknak. Rontás lehárításának több speciális módja is ismert a mai napig kisebb falvakban, mint, hogy a menyasszonynak a cipőjébe pénzt kell dugnia és azon járni, az újszülött karjára piros masnit kötnek, hogy ki ne cserélje a boszorkány vagy szemmel ne verjék. Az állapotos asszonyok pedig pókháló alatt aludtak, ez megvédte őket a bajtól. A villámlásra is voltak védelmeik, elsősorban a harangozás, ami nagyon sokáig megmaradt a hiedelemben, de szokás volt a piszkafát vagy sütőlapátot kitenni a ház elé, hogy a villám ne üssön a házba.

Szerelmi rontások:

-A legendák szerint azok a férfiak, akiken ilyen rontásokat csináltak, azok teljesen begerjedtek, felment a lázuk, és egyfolytában csak a lányon járt az eszük, és mindenáron a lányhoz akartak menni, bármilyen csúnya, vagy szegény is volt az...

-Amikor egy fiút meg akarnak rontani, akkor a gatyájának a korcájába belevarrják a lány haját.

-A lány a saját izzadságát felfogta, és egy pogácsába sütötte, és megetette a legénnyel

vagy a lány haját bele kell varrnia a fiú valamilyen ruhájába.

-Akit meg akartak rontani, akkor annak a keresztnevét viselő kilenc fejfáról éjszakának idején kilenc kis szikancsot (hegyes fadarabka) kell hozni, ezt a legény kilenc haja szálával elégették, és ezt a hamut a legény ételébe keverték.

-Fekete tyúkot kicsontozták, és fasírtot sütöttek belőle, és azzal megetették a fiút vagy vakondok vérét etették meg a fiúval vagy egy szál szőrt a hóna aljából belesütöttek valamibe, és megetették a fiúval.

-Egy fehér kankutya mind a négy lábáról levágnak egy körmöt, ezeket tejben megfőzik, majd a tejből tésztát csinálnak és megetetik a fiúval vagy a lány egy kanál nyálát belekavarta valamilyen mártásba, és hússal megetették a fiúval.

-A fiú bal lába nyomát napfelkelte előtt felszedték, és az ágy bal sarka alá elásták

vagy a bal keze középső ujjának a hegyét kereszt alakban bevágta, kilenc csepp vérét pogácsába megsütötte, és megetette a fiúval.

-Három fehér galamb máját, zúzáját, és vérét megsütötték, és valahogy a fiúval megetették.

-A lány havi vérzéséből felfogtak három cseppet, és azt belesütötték süteménybe, és megetették a fiúval vagy ugyancsak a havibajból borba kellett csepegtetni pár cseppet, és megitatni a fiúval.

Ha egy öregasszony össze akart két fiatalt boronálni, így járt el:

-fiút szoptató asszonytól tejet vett, és pogácsába megetette mindkét féllel

Amikor az ellenkezőjét akarja, hogy két szerelmest elrontson egymástól:

egy halott állkendőjét ellopta, elégette, és pogácsába a hamut megsütötte, és megetette a fiúval, és a lánnyal is.

Egyéb rontás féleségek:

-Ha valakitől valamit elloptak, akkor az ellopott dolog helyére nyomban öntsön három vödör vizet. A tolvajt egész életében rázni fogja a hideg.

-Ha egy asszony nem akart az urával szerelmeskedni, akkor megetetett vele egy fekete tyúk taraját, ettől elment a kedve a házasélettől.

-Ha egy asszony féltékeny, akkor így kötötte magához az urát: megleste, hova vizel a férje, utána annak közepébe beleszúrt egy gombostűt, ezek után már a férfinak nem volt kedve semmihez, és senkihez, de ha a nő ezt a tűt az ágyukba szúrta, akkor a férjének egyből visszajött a kedve…

-A szépasszonyok által okozott betegségeknek tulajdonították a szépasszony ágyat vagyis a nemi betegségeket és az elcserélt gyermeket.

-Amikor az újszülött betegszik meg, azt a bába szemmel verésének hitték.

Rontás elhárítása: 

-Ha valakit megrontottak, és ki akart gyógyulni, akkor kilenc barázdából, kilenc féle fűből fürdőt készítettek, és kilenc napig mindennap abban kellet megfürdenie.

-A lakodalom reggelén a vőlegény nyoszolyólány levágott egy tincset a vőlegény hajából, és elvitte a lányos házhoz, ahol a menyasszony hajából ugyancsak levágott a nyoszolyólánya, összekeverték a hajakat, és ezzel füstölték meg őket, hogy ne fogjon rajtuk a rontás.

-A csecsemőt bölcsőbe tették, a bölcsőt (gyerekestől) lábbal fordították az ajtó felé, így a szellemek nem ronthatták meg.

-Hogy ne verjék szemmel a pulyát, első látogatáskor arcon köpdösik a gyereket, majd minden látogatáskor meg kell szorítani az orrát.

-Ha a gyerek rontástól lett beteg, akkor az ingét a küszöbre kellett tenni, s a balta fokával össze vissza vágni, a rontó kék-zöld lesz tőle, de bele is halhat!

Ezen szokások nagy része már kihalt a köztudatból, emléke azonban a köznyelvben még ma is él, ha valaki viselkedését nem tudjuk megmagyarázni, azt mondjuk „ördög bújt belé” vagy, ha nagyon gyorsan és jól végzi munkáját azt, hogy „megtáltosodott”.