Régen, a Kárpát-medencei magyarság számára fontos nap vonak számított, mert időjárásából a várható termésre következtetnek, úgy mondták, hogy ettől a naptól kezdve az idő lassan tavaszira fordul. Ha ma jó idő van, akkor az bő termést jelent, a köd pedig a jószág pusztulását, a szelek pedig háborút. Ha esik az eső vagy hull a hó, akkor szűkös év vár a gazdákra. Szentesen, az a népi mondás járta, hogyh szeles a pálfordulás, akkor lészen hadakozás. Szintén alföldi monás, hogyha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.

Különös szokás

Bálint sándor Ünnepi Kalendáriumában olvashatjuk, ha azt a kiskanizsai mondást, miszerint pálfordulás: fele kenyér. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a közösség már túl van a nagy hidegen. Amennyiben ilyenkor a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj: a család már kitelel. Székesfehérvárott ezt így mondják: „pálfordulás: fele kenyér, fele bor”.

Pogácsa és lúd

Békésben, Öcsöd faluban régen pálpogácsát sütöttek, melynek hiedelme megegyezik a luca pogácsával: még sütés előtt a család minden tagja kiválaszt egy-egy pogácsát és libatollat dug bele. Akinek a pogácsáján a toll megpörzsölődik, még abban az esztendőben meghal.^*Hasonló hagyomány őriznek Dunaszekcsőn. A libával kapcsolatos eljárás azt, ami Klárafalván volt szokásban, ezen a napon meg kellett piszkálni a ludak fenekét, hogy szaporán tojjanak.

OB