A dandárparancsnok Titel kézbevételére a tüzérséggel és harckocsikkal megerősített 3. gépkocsizó zászlóaljat küldte ki. A titeli csoporthoz csatlakozott Sándor alezredes egy százada is. A két kötelék Temerin és Sajkásgyörgye között rajtaütött egy szerb ezreden. A határozott és gyors akció következtében rengeteg hadianyagot zsákmányoltak, és közel 2.000 főt ejtettek fogságba.
A 2. gépkocsizó zászlóalj 13-án Hódság, Paripás területén maradt vissza. 14-én 06.00-kor indított menetét Úrszentivánon és Dunagáloson át folytatta. A zászlóalj miután a IV. kerékpáros zászlóaljat Újfutakon hagyta, 16.00-kor Újvidékre érkezett, s megkezdte a repülőtér környékének átfésülését.
A 2. gépkocsizó dandár - a Titelre küldött század kivételével - a nap folyamán begyülekezett kijelölt körletébe. A délelőtt folyamán a Palicsfürdőnél visszamaradt erők és az Újvidék északi részét megszálló Sándor-csoportnál voltak jelentősebb harcok.

Április 14-én a reggeli órákban került kiadásra a hadsereg 243/3. sz. intézkedése, amely kilátásba helyezte a gyorshadtest kivonásának és a németeknek történő alárendelésük valószínűségét. A hadtest 14-én lényegében már ennek az intézkedésnek a figyelembevételével alakította ki csoportosítását.
Az őrnaszád ezred az elkövetkezendő napokban tovább folytatta az előnyomulást. A "Sopron" őrnaszád Újvidéknél bekapcsolódott a város környékén kibontakozott harcokba. Géppuskás rajaival hatásosan támogatta a gyorshadtest csapatainak harcát, és megakadályozta, hogy az ellenség partot tudjon váltani. Ezt követően kivált az ezred kötelékéből, és aknakereső osztagával mint elővéd folytatta tevékenységét. Estére elérte Slamkamenit, ahol aknazár állta útját. A zár felszámolása és a pihenő 15-én délig tartott. Ekkor az elővéd Újból megindult és délután befutott Belgrádba. Ezáltal lehetővé vált, hogy a Belgrádban rekedt magyar nagykövetséggel helyreálljon az összeköttetés. A főerők 16-ig megtisztították a Dunát, így az hajózhatóvá vált, majd a "Győr", a "Szeged" és a "Debrecen" őrnaszád is megérkezett a jugoszláv fővárosba. A tiszai folyamzár-zászlóalj 16-án Zentáig ment előre.

Eközben a IV. hadtest sávjában, különösen Zomborban újra és újra fellángoltak a harcok, szinte állandósultak a csetnikek rajtaütései. A hadtestparancsnok a rend helyreállítása érdekében elrendelte a zombori polgármester eligazítását, polgári őrség megszervezését, hirdetmények kifüggesztését, valamint elrettentő példaként több elfogott csetnik kivégzését.
A hadtest 14-re a rend helyreállításán túl azt a feladatot kapta, hogy Almás és Újpalánka között biztosítsa a Dunát, egy különítményt pedig küldjön ki Bácsra. A hadseregparancsnok közölte azt is, hogy a IV. gépvontatású tüzérosztály a gyorshadtesttel együtt kivonásra fog kerülni.
A 10. gyalogdandár a neki alárendelt 18. gyalogezreddel Zomboron maradt, és a rend helyreállításán fáradozott. A 12. gyalogdandár lett kijelölve a meghatározott Duna-szakasz biztosítására. Ehhez Sztrapár, Gombos, Szond, Bácsordas területére kellett átcsoportosítani főerőit. A dandár ezt a körzetet az egyre fokozódó ellenállás miatt csak 15-én tudta elfoglalni. Április 14-én a zöm csupán Sztrapár, Szond területét érte el. A dandárparancsnok sötétedéskor leállította a zászlóaljak menetét, mert a csetnik rajtaütések a sötétedés beálltával mindig kiújultak.
A Bácsra kirendelt különítmény (a IV. kerékpáros zászlóalj, egy gyalogszázad, egy lovasszázad és egy üteg) délután megérkezett, és megkezdte a Duna közvetlen biztosítását.
A 2. gyalogdandár a napot Bezdán, Hercegszántón, Dávodon és Garán töltötte. A 16. határvadász-zászlóaljat Gádorról Garára vonták vissza.

Harcok Zomborban

Az I. hadtest zöme április 14-én állva maradt, csak a 13. dandárnál voltak kisebb eltolások. A hadtestparancsnok a nap folyamán rendszabályokat foganatosított a menetekre és a csetnikekkel vívott harcokra vonatkozóan. Kifogásolta, hogy a csapatmozgások szervezetlenek és hiányzik a kellő forgalomszabályozás. "Az utakon a 3-as, 4-es oszlopok egymásra rohannak, szembe mennek egymással, végtelen torlódások keletkeznek, miközben a parancsnokok mindezt tehetetlenül nézik." Mindezekre tekintettel elrendelte a menetfegyelem szigorú betartását, a forgalomszabályozás feszes megszervezését, a városokba történő bemenetel előtti alapos felderítést, az utak szabadon hagyását, valamint a városokon és a településeken kívüli éjjelezést.

Jelentősebb harcokra csak a 15. dandárnál került sor Kúlán. Reggel 03.00-tól a templom tornyából, a magasabb épületek tetejéről igen erős tűz feküdt a településben tartózkodó magyar katonákon. A dandár a nap folyamán átkutatta Kúla, Cservenka, Új-Szivác környékét, és 150 foglyot ejtett.
Kisebb harcok voltak még Pacséron, ahol az 1. dandár alakulatai tartózkodtak. A nagyfokú ellenségeskedés megtörése érdekében - a hadseregparancsnok utasításának megfelelően - Pacséron 4 fő csetniket felakasztottak, 24-et agyonlőttek, 8 polgári egyént pedig felkoncoltak.
A hadtesthez dél körül érkezett meg a parancs, amely szerint a 13. és 15. dandárt visszairányították az V. hadtesthez. A 2., a 14. és a 19. dandár pedig 15-én 14.00-tól az I. hadtest állományába került.

Az V. hadtest alakulatainak zöme április 14-én pihent, míg egyes részei területátfésüléseket hajtottak végre. Minden erőfeszítés és kemény fellépés ellenére Szabadkán sem volt nyugodt a helyzet. 14.00-kor a városháza volt a csetnikek tűzrajtaütésének újabb célja, annak ellenére, hogy a főtéren már a halottak egész sora feküdt. Mivel a honvédség alakulatai képtelenek voltak rendet teremteni, a szerbek ellenállását megtörni, a városba vezényeltek 380 rendőrt és 650 csendőrt.