Támadás! - A karaulák (karaolák) elfoglalása, felzárkózás az erődövre:
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI 2013.01.27. 13:18
A támadás időpontjának előrehozása jelentősen felborította az eredeti terveket. Mivel nem maradt idő a még felvonulóban lévő részek bevárására, a határátlépést a már beérkezett csekély számú erőkkel kellett megkezdeni. A csapatok így eltérő időben és készenlétben léptek harcba.
Események a IV hadtest sávjában:
1941 április 11-én délelőtt még csupán a 12. gyalogdandár 18. ezrede, a 26. határvadász-zászlóalj és három tüzérüteg volt hadra fogható. A hadtestparancsnok a tüzéreket azonnal tüzelőállásba rendelte, és azt a feladatot szabta számukra, hogy 14 órai tűzmegnyitással semmisítsék meg a 158.-162. számú őrházakat. A súlyt a 18. gyalogezred képezte, míg a 16. határvadász-zászlóaljnak szárnybiztosítás volt a feladata.
A magyar határőrök, hogy eltereljék az ellenség figyelmét, már a tüzérségi előkészítés előtt megkezdték támadásukat. Páncéltörő lövegeik 13.45-kor egy-egy lövéssel megsemmisítették a sávjukba eső két karaulát, majd rohamra lendültek. A határozott és gyors támadás meglepte a granicsárokat, és többségük megadta magát. A sötétedés beállta után három felderítő járőr az erődökig nyomult előre, ahol állófigyelésbe ment át.
A 18. gyalogezred a zászlóaljait egymás mögött sorakoztatta fel. Támadása 15.30-kor, a tüzérségi előkészítés után indult meg. A jugoszláv határőrök többnyire már az ütegek első lövései hatására szétfutottak, és csak kisebb részük fejtett ki ellenállást. A zászlóaljak egymást váltva gyorsan nyomultak előre, és 16 órára 2 km-re megközelítették az erődök vonalát. Kiküldött felderítő járőrei az akadályok előtt igen erős ágyú-és géppuskatüzet kaptak. Az ezredparancsnok gyorsan előrevonta zászlóaljait, amelyek egész éjszaka tűzharcot vívtak az ellenséggel.
Események az I. hadtest sávjában:
A hadtestparancsnok igen nehéz helyzetben volt, hiszen a hat gyalogezredéből csupán egy - a 15. gyalogdandár 50. ezrede - állt rendelkezésére. Gondot okozott az is, hogy az ezredtől balra eső sávban nem volt támadó erő. A hadtestparancsnok, hogy a teljes sávjában fel tudja számolni a jugoszláv határőrsöket és fedezze a főirányban támadó erőinek balszárnyát, kénytelen volt igénybe venni az eredetileg határvédelmi feladatokra kirendelt alegységeket. A hadtest ezen kötelékeket kivonásuk után gépjárművekkel Madarasra szállította, ahol hat rohamcsoportot képeztek belőlük. A rohamcsoportok állománya 1 gyalogszakaszból, 3-4 határőrből, 2 árkászrajból, 1-1 golyószórós rajból és 1-2 páncéltörő lövegből tevődött össze. Feladatuk az volt, hogy az 50. gyalogezreddel együttműködve 15 órakor vegyék romboló tűz alá a 169.-174. számú karaulákat, és foglalják el azokat. A továbbiakban fedezzék a gyalogezred szárnyát, és zárkózzanak fel az erődövre. A rohamcsoportok harcának támogatására a 13/11. tüzérosztályt jelölte ki a hadtest tüzérfőnöke.
A hadtest sávjában a támadás 15 órakor indult meg. Az 50. gyalogezred 3. zászlóalja lépte át elsőnek a határt. A roham lendületesen indult, aminek eredményeként sikerült gyorsan elfoglalni a granicsárok állásait. A támadás azonban megtorpant, mivel a balszárnyon támadó század igen erős oldalazó tüzet kapott. Ez azért fordulhatott elő, mert a rohamcsoportok nem indították meg időben a támadásukat. Az ezredparancsnok így kénytelen volt a másik két zászlóalját is harcba vetni. Az erődhöz a 2. zászlóalj érkezett ki elsőnek. Az előnyomulás során a magyar csapatokon igen erős tüzérségi és géppuskatűz feküdt. Mivel az erős oldalazó tűz sem gyengült, a zászlóalj 800 m-re az erődök előtt beásta magát. A zászlóalj vesztesége egy halott és három sebesült volt. A lakosság és a foglyok későbbi elmondása szerint a védők ebből a térségből 24 halottat és kb. 70 sebesültet szállítottak hátra. A 3. zászlóaljból kiküldött oldalt biztosító század az éjszaka folyamán 8 fő szerb fogollyal érkezett vissza.
A szomszédos sávban 3 órás késéssel indult meg a támadás, mert a rohamcsoportok nem rendelkeztek elegendő lőszerrel. A hadtestparancsnok végül az éppen Madarason átvonuló 20. gyalogezredet utasította a szükséges mennyiségű lőszer átadására. A páncéltörő lövegek repeszgránátokkal pillanatok alatt szétlőtték az őrházakat, amelyeket a rohamcsoportok gyorsan el is foglaltak. Egyedül a 3. számú rohamcsoport nem teljesítette feladatát. Az történt ugyanis, hogy a rohamcsoport támadásba lendült az általuk már szétlőtt 171. számú karaula ellen, amikor a 13/11. tüzérosztálynak egyik ütege tüzet zúdított rájuk. A rohamcsoport így kénytelen volt visszavonulni. A sajnálatos eset következtében egy honvéd meghalt, kettő pedig súlyosan megsebesült.
Rádiós Toldi 38M könnyű harckocsi átkelése egy rohambürün
Események az V. hadtest sávjában:
A hadtest alárendeltségébe a 15. és 13. dandár kivonása után a 14. és 19. dandár tartozott. Ezekből csupán a 14. dandárra lehetett építeni, mert a 19. dandár főerői még felvonulóban voltak. Így az 1. hadtest balszárnya és Szeged közötti közel 70 km-es határszakaszt csupán két gyalog- és egy határvadász-ezred védte. A hadtestparancsnok tisztában volt azzal, hogy ez az erő nem elegendő egy jelentősebb ellenséges támadás elhárítására. Úgy vélte, hogy a fontosabb irányokban indított tüntető-, illetve korlátozott célú támadásokkal meg tudja téveszteni az ellenséget. Ennek érdekében három támadó harccsoportot alakított ki. Egy megerősített gyalogzászlóaljat Csikéria, Tompa, Kunbaja területére irányított azzal a feladattal, hogy fedezze az I. hadtest balszárnyát, majd nyugatról intézzen tüntető támadást Szabadka ellen, ahol vegye fel a kapcsolatot a 14. dandár főerőivel. Az összeköttetés ezzel a zászlóaljjal kiküldése után megszakadt. A hadtestnél április 14-ig semmit sem tudtak róla.
A másik csoportot a 14. dandár főerői képezték és Kelebia körzetében gyülekeztek azzal a céllal, hogy felszámolják a jugoszláv határőrsöket és kedvező terepszakaszon védelembe menjenek át. A zászlóaljak nem összefogottan, hanem beérkezésük sorrendjében léptek harcba. Így a 14/39/3. zászlóalj 14 órakor, a 14/9/3. zászlóalj 14.30-kor, míg a 14/39/2. zászlóalj 16.20-kor indította meg támadását. A zászlóaljak tüzérségi támogatás és nehézfegyverek nélkül, csupán pár golyószóró fedezete alatt rohamozták meg a granicsár állásokat. A jugoszláv határőrök azonban nem tudtak ellenállni így sem a heves rohamoknak, mindenütt visszavonultak. A harccsoportok elfoglalták az őrházakat, és azok mögött védelembe mentek át. Felderítő járőreik egészen az erődvonalig nyomultak előre.
A harmadik támadó harccsoport a 19/13/1. zászlóaljból, az V/2. utászszázadból, a 16/2. portyázó századból és két tüzérütegből alakult meg, a 19. dandárparancsnok vezénylete alatt. Feladata az volt, hogy a Horgostól nyugatra számolja fel a jugoszláv őrsöket, majd Szabadkától északkeletre menjen át védelembe.
A támadás csak késő este indulhatott meg, mert a 13/1. zászlóalj 35 km-es gyalogmenet után 16.30-kor teljesen kimerülve érkezett meg a sávjába. Az ütegek 5 perc alatt szétlőttek hat őrházat, amelyekből a granicsárok visszavonultak a pár száz méterrel hátrább kiépített védőállásokba. Újabb tüzérségi tűzcsapások és heves rohamok után a 13/1. zászlóalj szétszórta a védőket, és 23 órára elérte a számára kijelölt terepszakaszt.
A 66. határvadász-ezred a Tisza és a Maros között, míg a 14/9/1. zászlóalj Horgossal szemben biztosította a határt. Ezeken a részeken nem került sor harcokra. A 14/9/1. zászlóalj 11-én 14.00-tól a 19. dandár alárendeltségébe került.
A hadtestparancsnok tartalékába a 14/9/2., a 14/39/1. gyalogzászlóalj, a 20. határvadász-zászlóalj, a 14. tüzérezred másik fele és a 19. dandár beérkező részei kerültek, amelyek Alsóközpont területén gyülekeztek.
A Dunán lévő folyami erők "Sopron" őrnaszádja 17 óra 30 perckor lépte át a trianoni határt azzal a feladattal, hogy erőszakos felderítést végezzen Bezdánig, állapítsa meg az aknazárak helyét és a partvédelem rendszerét. Előnyomulása közben 18 óra 50 perckor a jugoszláv folyami zárvédelem tüzérségi tüzébe került. Gyors manőverrel és hatásos ellentűzzel áttörte az ellenség tűzövét, és eljutott Bezdánig. Ott felderítette az aknazárat és a zsilipet, majd sikeresen visszatért az ezredéhez.
A Tiszán lévő zárvédelmi erők a parton támadó alakulatokkal együttműködve részt vettek a jugoszláv határvédelem felszámolásában. Az egyik folyammegfigyelő őrs nehézgéppuskák tüzével lefogta a Tisza jobb partján kiépített erődállást, majd lendületes rohammal közelharcban elfoglalta azt. A tiszai csoportosítás ezt követően zárvédelmi feladatokat látott el.
Az előrehozott támadás a Gyorshadtestet is érintette. A hadseregparancsnok utasításának megfelelően meg kellett gyorsítani a dandárok előrevonását és az ütközetbe vetés gyakorlati előkészítését.
Az 1. gépkocsizó dandár április 11-én délben Baja, Csátalja, Gara, Bácsbokod területén tartózkodott. 17.00-kor érkezett a parancs, hogy azonnal vezesse be a felderítést, főerőit pedig haladéktalanul vonja előre az erődvonal mögé. Felderítő zászlóalja - megerősítve 1 puskás századdal, 1 géppisztolyos szakasszal, 1 árkászszakasszal és a 9. kerékpáros üteggel - három felderítő osztagot hozott létre az előrevonási útvonalak és az erődöv felderítésére. Az osztagok 20.00-i indulás után megállapították, hogy a Bezdánra, Regőcére, Nemesmiliticsre vezető utak járhatatlanok, az erődöv még meg van szállva, abból szórványos tüzet kaptak. A dandár az éjszaka folyamán átcsoportosítást hajtott végre. Az 1. zászlóalj Vaskútra, a 2. zászlóalj Garára, a 3. zászlóalj főerőivel Csátaljára, részeivel pedig Hercegszántóra menetelt. A 10. kerékpáros zászlóalj 50 km-es menet után 12-én reggelre Bácsbokodot érte el.
A 2. gépkocsizó dandár 12-én reggelre érkezett be új körletébe, mégpedig a 4. zászlóalj Mélykútra, az 5. zászlóalj Kisszállásra, a 6. zászlóalj Jánoshalmára, a felderítő zászlóalj Mélykútra. A 12. kerékpáros zászlóalj még szállítás alatt volt, s csak 12-én délután érte el Mélykutat.
A 2. lovasdandár Tompa környékére tolódott el, hogy támogassa az V. hadtestet esetleges védőharcában, illetve szükség esetén délkeleti irányú támadást hajtson végre. Ezzel egyidőben az 1. lovasdandár még felvonulóban volt.
|