Páratlan lelet

Kogurjo a Koreai-félsziget három királyságának egyike volt, mely északra a mai Mandzsúria területére is kiterjesztette fennhatóságát, beletartozott a mai Észak-Korea, Északkelet-Kína, valamint az orosz Távol-Kelet egy része is.

A kínai Csilin (Jilin) tartomány Csi’an (Ji’an) város kutatói, ahol az emlékművet megtalálták, elkezdték tanulmányozni a feliratot, hátha még más korai emlékre is rálelnek. A kutatócsoportba több olyan helyi szakértő is csatlakozott, akik a tartományi egyetemen dolgoznak, vezetőjükké Vej Csun csenget választották, aki a korszak kiváló ismerője. Ki akarják deríteni, milyen jellegű kapcsolatokat ápolt a koreai királyság a kínaiakkal. Ez már a harmadik ilyen emlékmű, korábban Csungcsuban kettő is előkerült, amelyek a Kogurjo és a Gvanggeto nevet kapták. A mostanit Kr. u. 414-re keltezik a szakértők, amelyet még tavaly júliusban fedeztek fel, de csak most mutatták be a nyilvánosság előtt.

Egy harcias nép

A koreaiak magukat a hunok utódainak tekintik, akik az eurázsiai sztyeppe övezet keleti felén éltek. A Kogurjo állam ősei között lehettek azok a donghuk, akikkel Maodun, Bátor a hun főkirály is harcolt. A koreaiak egyik régi királysága a Liao-folyó vidékén élt, majd fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát keletre, a Koreai-félsziget irányába. A kíniakkal szoros kapcsolatot folytattak, de a királyság féltve őrizte tőlük függetlenségét. Kr. u. 12-ben Wang Mang uszította a hunok ellen, de vereséget szenvedtek tőlük és keletre húzódtak. A hagyomány szerint Kr. e. 37-ben alakult meg a Kogurjo királyság a Tongge-folyó partján, a Koreai-félsziget északi felén. A kutatók úgy vélik, hogy a területen már a Kr. e. 2. században létezett egy erős törzsszövetség. Az erős állam sokszor okozott gondot a kínaiaknak, akik sikertelenül próbálták meg kiterjeszteni fennhatóságukat erre a területre. A Kogurjo állam életéről és életmódjáról elég sok ábrázolás maradt fenn, a királysírok egy része pedig UNESCO védelem alatt áll.

Tojából született hős

A Kr. u. 6. században összeállított Wei-shu kínai krónika röviden leírta, hogyan alakult meg az erős és harcias dinasztia. Eszerint a régi Korju államban élt a Folyóisten lánya, aki egy királyt szolgált. Egyszer az uralkodó hosszú útra ment, akkor a lányt egy fénysugár körülvett, aki megpróbált elmenekülni előle, de nem tudott, mert az egyik nyaláb megfogta. Amikor a király visszatért, észrevette, hogy a lány áldott állapotban van. Mérgében meg akarta ölni szolgálóját, aki elmondta, hogy mi is történt valójában: a szájába esett egy nagy tyúktojás és attól termékenyült meg. A király meghagyta az életét, ezután a lány életet adott egy fiúnak, akit Tüngmengnek nevezett el. Hatalmas erős íjász vált belőle, majd fokozatosan megszerzte a térség felett az uralmat. Ő volt Kogurjo első, mitikus ura. A történet nem egyedülálló a keleti hun törzsszövetségeknél, hasonlót jegyeztek fel a Hszia-dinasztia egyik császárnőjéről, aki egy tóban fürödve lenyelt egy fecsketojást és úgy adott életet egy csodás fiúnak. Később, a Kr. u. 2. században a hunokkal rokon donghuk urának is ilyen módon született fia, Tansihuaj. Végül Dzsingisz kán egyik ősanyja egy fénysugártól szült három gyermeket.

OB