Hitler, hogy megelőzze a konfliktus kiszélesedését és biztosítsa a Wehrmacht zavartalan felvonulását a szovjet határra, Jugoszláviát diplomáciai úton kívánta a tengelyhez csatolni.
A német elképzelésekbe azonban hiba csúszott, annak ellenére, hogy kezdetben minden jól alakult számukra. 1941. március 4-5-én Pál herceg, Jugoszlávia régense a Berghofban megígérte Hitlernek, hogy a kormány képviselői alá fogják írni a háromhatalmi szerződéshez való csatlakozást. Erre 25-én került sor Bécsben, miután Dragarisa Cvetkoviw miniszterelnök és Alekszander Cincar-Markovics külügyminiszter kézjegyével látta el a németek által megfogalmazott és előterjesztett okmányt.

Hiábavaló volt azonban a nagy óvatosság és a titoktartás, a kormány magánakciójára hamar fényderült. Március 27-ére virradó éjszaka a légierő néhány tisztje által vezetett népfelkelés - amelyhez a hadsereg is csatlakozott - megdöntötte a kormányt.
Az új vezetés, Péter trónörökös és Dusan Simovics tábornok katonai rezsimje elhatárolódott a csatlakozástól, csupán megnemtámadási szerződés aláírására lettek volna hajlandók.
Hitler dührohamot kapott és felindultságában elrendelte, hogy a vezérkar a már meglévő Marita-tervet dolgozza át és terjessze ki Jugoszláviára is. A március 27-én összehívott vezetői értekezleten arra utasította a diplomáciai és a katonai vezetőket, hogy a Jugoszlávia feldarabolásában érdekelt országokat, mindenekelőtt Olaszországot, Bulgáriát, Romániát és Magyarországot területi ígéretekkel nyerjék meg az ügynek. Kijelentette, hogy ennek a háborúnak nagyon népszerűnek kell lennie az említett országokban. Ribbentropot utasította, győzze meg őket arról, hogy egy kisebb horvát bábállam kivételével minden területet felosztanak közöttük.

Az 1941. március 27-én Hitler által kiadott 25. számú hadműveleti utasítás részletes tervét az OKW (Oberkommando der Wehrmacht = Véderő Főparancsnokság) öntötte formába, amely a lényeget tekintve a következőket tartalmazta:

- a légierő megelőző csapással (lehetőleg még a földön) semmisítse meg a jugoszláv repülőgépeket és rombolja le Belgrádot. A Luftwaffe vegye igénybe a társult országok repülőtereit, nyújtson segítséget a szárazföldi erők támadó hadműveleteihez;
- a főcsapást a Bulgáriában elhelyezkedő 12., és Dél-Németországból (a mai Ausztria területéről) részben közvetlenül, részben Nyugat-Magyarországon felvonulva a 2. hadsereggel kell mérni.

Az erők északi és déli szárnyra osztandók. Az északi szárnyat a 2. hadsereg zöme és a 12. hadsereg fele képezi. Fő feladatuk, hogy Nyugatról és Délkeletről támadva összetartó irányú csapást mérjenek Jugoszlávia fővárosára. Belgrád elfoglalása után a felszabaduló erőkkel el kell foglalni a déli területeket és támogatást nyújtani a déli szárnyon harcolóknak. Az északi szárnyhoz csatlakozik a 2. olasz és a Duna-Tisza közén egy magyar hadsereg is; Görögország lerohanására a 12. hadsereg második fele, a 2. német hadsereg kijelölt erői, valamint az Albániában állomásozó olasz erők jelölendők ki. Feladatuk, hogy az északi szárnyon tevékenykedő csapatokkal együtt két irányból lépjék át a görög határt, és foglalják el az egész országot.

A kibővített Marita-terv
(A nagyobb verzióért kattints a képre!)

Hitler csak azért, hogy bosszúját kitölthesse egy kis balkáni államon (amely dacolni mert vele), kockáztatta a Szovjetunió elleni támadást. Ugyanis a Fall-Barbarossa megindításának kezdetét, amelyet eredetileg május 15-ére tűztek ki, négy héttel elhalasztotta. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Führer igen ügyes diplomáciai fogásokkal hozta helyzetbe a konkrét katonai fellépéstől még mindig vonakodó térségbeli országokat, így mindenekelőtt Magyarországot, Bulgáriát, valamint Romániát. Határozott fellépésével pedig jelezte Mussolini felé, hogy neki csak a másodhegedűs szerepe jut, a karmesteri pálca az ő kezében van.