Megelőzés mágikus tárgyakkal

Régen attól féltek, hogy valaki megigézi a gyereket, ezért megpróbálták megelőzni a bajt és zajjal, füstöléssel elriasztani a rossz szellemeket a háztól. Máskor köpéssel akarták távol tartani a háztól a nem kívánatos személyeket. Szokásban volt, hogy seprűt tettek az ajtó mellé, vagy fokhagyma füzért helyeztek az ablakba, vastárgyakat ástak a küszöb alá, a kilincset pedig gatyamadzaggal kötötték be.

Igéző személyek

Ha egy csecsemő sokat sírt, akkor megállapították, hogy megigézték vagy szemmel verték. A gyanú olyan személyre terelődött, akinek a szemöldöke össze van nőve, mert a régi hiedelem szerint ők képesek az ilyen cselekedetre. Ha megtudták, hogy ki volt a tettes, akkor a szülők elmentek a házához, ereszéből zsúpot, udvarából forgácsot vittek, azt megforralták és abba a vízbe megfürdették a gyereket.

Szenes víz, a „bevált” recept

A rontás ellen kiváló szer volt a szén, mint bajelhárító eszköz. A beteg gyereket szenes vízben fürdették meg, aztán apja ingét visszájára ráadták, hogy a gonosz vissza ne költözzön a gyerekbe, majd szárazra törölték, a fürdővizet pedig az ajtó mögé öntötték. Másik eljárás pedig az volt, hogy a gyereket elvitték a környékbeli keresztútra, ott lehasították róla az inget, aztán otthon egy „különleges” összetételű fürdővízben fürdették meg, minden hozzávalóból kilenc részt tettek bele, szerepelt abban kovász, sírról hozott föld, fejfáról faragott forgács, továbbá szemétdombról hozott szemét.

Palóc megoldás

Az északi térségben, a palócok lakta Őrhalomban a következő eljárást alkalmazták: egy tál vízbe négy széndarabot tettek, az egyik neve ember, a másiké asszony, a harmadiké gyerek, a negyediké lány volt. Amelyik széndarab előbb leszállt a víz aljára, az jelezte, hogy ki rontotta meg a gyereket. Aztán a vizet a szoba négy sarkába öntötték, hogy megvédje a gyermeket a további gonosz praktikák ellen.

OB