Egy különös temető

A sírok nagyjából 1500 négyzetméteren terültek el, sziklás vidéken, amely szokatlan hely egy temetkezés számára. A koporsókban nagyon sok gyermek maradványát fedezték fel, a közeljövőben a szakemberek azt szeretnék kideríteni, mi lehet az oka, hogy az ott élt emberek viszonylag fiatalon haltak meg, a sírban találtak 40 százaléka gyermek volt.

A halottak búcsúztatása

A sírokra Kizilszu, Kirgiz Autonóm járásban találtak rá, ahol érckoporsóba helyezett mumifikálódott holttestek tárultak fel. Az elhunytak mellé még a temetési ceremónia során kőedényeket, kerámiákat valamint rézeszközöket helyeztek, hogy ellássák étellel, itallal és használati eszközökkel a halottat. A nemezzel borított koporsóba helyezett tárgyak arra utalnak, hogy a Pamírban élt népek élénk kapcsolatban álltak a kínaiakkal. Ez az első ilyen temetkezés Hszincsiang, ujgur tartomány területén.

A terület urai

A kutatók úgy vélik, hogy a most feltárult leletek a Tang-dinasztia (618-907) idejéből származnak, amikor élénk kereskedelem folyt a kínai és a nyugati, hegyvidéki és sztyeppei területek között. A Pamír-hegységben élt népek korai történetéről szinte alig áll rendelkezésre adat, hiszen nincs helyi, korai feljegyzés az ott élt bronzkori vagy vaskori népekről, így jórészt a régészet adhat némi támpontot. Az eddigi feltárások eddig már kiderítették, hogy a terület már az őskor óta lakott volt, és az ott élők korán kapcsolatot építettek ki a keleti térségekkel. Az első írásos adatokkal a régi perzsa, majd a görög szövegek szolgálnak, a Kr. e. 1. évezred közepéről és leírják, hogy Ázsia nagy részét akkoriban a szakák uralták. A pamíri terület előbb a szakákat összefogó kusán birodalom részévé vált, majd a hét –szaka és hun- törzs szövetségét alkotó heftaliták uralkodtak a vidéken. Minden bizonnyal az ő utódaik népesítették be a Pamírt a 7-9. Század között.

OB