Dorottya ókeresztény szűznek az emléknapja február 6–án van. Életéről annyi ismert, hogy egy jómódú római családból származott, akik felvették a kereszténységet. Mivel Itáliában nem maradhattak az üldözés miatt, a család Kappadókiába menekült, hogy ott békében éljenek. Ott született meg Dorottya, a keresztény vértanúk egyik legfontosabbika. A térségben a kereszténység már széles körben leterjedt, de sok ellenzője is akadt. Az egyik éppen a helyi fejedelem, Fabriciusz volt, aki feleségül akarta venni Dorottyát, de a lány kikosarazta. A férfia ezért válogatott kínzásoknak vetette alá. Először egy forró, ónnal telt kádba vetette, de Dorottya épen megmenekül onnan. Ezután tömlöcbe záratta, ahol kilenc napig étel, ital nélkül tartotta. Ezt a megpróbáltatást úgy élte túl, hogy angyalok táplálták. Ezután a fejedelem, bálványimádásra akarja kényszeríteni, de imáinak hatására összetörtek a kőbálványok. Végül a lányt vesztőhelyre viszik, ahol lenyakazzák.

Téli csoda

Dorottyához már életében kötődtek különleges jelenések. Az egyik éppen kivégzéséhez kapcsolódott. Amikor elindultak vele a vesztőhelyre, a helyi ítélőmester, Theophilusz utánaszólt, és azt kérte tőle gúnyosan, hogy küldjön neki jegyese kertjéből rózsákat és almákat. Legnagyobb megdöbbenésére a kivégzés után egy kisfiú jelent meg nála és vitt egy kosár almát és egy csokor rózsát. A férfi a csoda hatására megkeresztelkedett. Mindez 287 februárjában történt, azóta az egész keresztény világban meghonosodott Dorottya kultusza.

Asszonyok védője

Dorottyát a régi magyar irodalomban asszonynak nevezik, amely kifejezés nemes voltára utal. Az asszonyok sokszor hívták segítségül őt szüléskor, ugyanúgy, mint a közép-ázsiai török népek Umajt, a Földanya lányát. Emléknapja asszonyi dologtiltó nap volt, úgy vélték, hogy ezen a napon nem jó varrni, mert az ember ujja megfájdul. Talán a kivégzéskor történt csoda hatására terjedt el az a szokás, hogy Dorottya napján almát és virágot szentelnek, a liturgia nagyon hasonló a Balázs-napi almaáldáshoz, de az is lehet, hogy ez egy ősi kisázsiai hagyomány volt. Érdemes lenne utánajárni, hogy a szokás eredhet-e valamely ókori kisázsiai néptől, ha igen, akkor mely népekhez köthető, hiszen mindkét korai keresztény szent élete ahhoz a Kappadókiához köthető, amelynek környékén az ókortól folyamatosan szkíta népek éltek.

A Dorottya-kultusz már a középkortól kimutatható hazánkban, felfedezhetjük gótikus ábrázolásokon, a 15. Százdtól vannak feljegyzések arra nézve, hogy diákok, céhek vagy bányászok úgynevezett Dorottya-játékokat adnak elő, ahol a helyi közösségeknek bemutatják a szent szenvedéseit.

Sok faluban hat fiú állt össze és házról házra járva, a szent legendáját adta elő rögtönzött színjáték formájában. Szereplői voltak az angyal, a király, Dorottya, Teofil, a király minisztere és az ördög. Teofil rágalmakkal befeketíti Dorottyát a királynál. Angyal segítségével azonban ártatlansága a vallatásnál kiderül. Erre Teofilt lefejezik, lelkét pedig elviszi az ördög. A játék énekkel zárult, amelyben Dorottya segítségét kérték.

Máshol úgy vélték, hogyha Dorottya napján mosott ruha már megszárad a kerítésen, közeledik tehát a tavasz. A juhászok örültek a Dorottya napi esőnek, mert az tejbőséget hozott számukra. Csongrádban az a mondás járta, hogy Ágota szorítja, Dorottya tágítja, vagyis Ágota után Dorottya napjára már enyhülni kezd az idő.

OB