Miután Nagy Lajos király hadai fényes győzelmet arattak a tatárok felett, a király kinevezte a Drágfi család egyik tagját, hogy ő kormányozza Moldvát, vagyis a középkori Kunországot. A főurat állítólag egy bölény vezette új otthonába.

Egy hamis elmélet nyomán

A román történészek világszerte azt a hamis elméletet terjesztik, hogy a máramarosi Drágfi család román származású volt, még a nevét is Dragosra változtatták. Szerintük románok éltek a 14. században a Felső-Tisza vidékén és onnan érték el Moldvát a 14. század közepén. A korabeli történeti források mit sem tudnak korai román telepesekről a fenti területeken, de még Erdélyben sem, csak valaknak, vagy blaknak nevezett bolgárokról olvashatunk híradásokat, akik a magyarokkal közös szövetségi rendszert alkottak a szkíta és a hun-korban, majd Kovrát uralma idején, a 7. században váltak ketté és hun eredetű vezetőik meghódították őseik egykori vidékét, Thrákiát és a Kárpát-medencét. A középkor korai szakaszából csakis bolgár törzsek megtelepedéséről tudunk Erdélyben, akik magukkal vitték ortodox szertartásukat és nyelvüket is. A történeti adatok alapján Drágfi minden bizonnyal bolgár eredetű volt.

Drágfit, a máramarosi nemest a hagyomány szerint egy bölény vezette Kunországba, a mai Moldvába, a róla szóló mesés történet nagyon hasonlít a mi csodaszarvas mondánkhoz: eszerint egyszer Drágfi vadászni indult és egy bölény akadt az útjába, amely elmenekült előle és a nemesember üldözőbe vette a csodás állatot, amely egészen magas havasok túlsó oldalára, vagyis a mai Moldvába vezette. Drágfi végül a Moldva vizénél érte utol a bölényt. Amikor megpillantotta a csodálatos környéket, a tágas és termékeny síkságot, úgy döntött, hogy ez lesz új hazája. Azután sietve visszatért Máramarosba, hogy a hozzátartozóit az új hazába vezesse. Így került bele Moldva címerébe a bölény. A történetet többen is összevetették a mi csodaszarvas mondánkkal, melyet a Drágfi család vagy a régi hazájából hozott magával, vagy a középkori Kunországból hallotta, ahol az ókortól szkíta népek éltek.

A moldvai címer

A középkori moldvai címer egyik oldalán feltűnik a csoda-bölény, amely új hazát mutatott a máramarosiaknak. A bölény mellett ábrázolták a két világító égitestet, a Napot és a Holdat, a szkíta-hun népek legfőbb hatalmi jelképét, mely arra utal, hogy a nagy lovas királyok egybefogták a világot.

A moldvai érmék hátlapján pedig a magyar fennhatóságra utaló címer található, mégpedig az Anjou-címer, melyet Károly Róbert és Nagy Lajos király használt a 14. század folyamán, akik kombinálták őseik Anjou-liliomos címerét az ősi Árpád-sávossal, utalva elődeik dicső, hun származására.

OB