Régi elnevezések

A különleges napnak többféle elnevezése ismert a Kárpát-medencei magyarság között. Ma legtöbbször húshagyót használjuk, de a Dunántúlon, Vas és Zala megyében húsajó, huszjó, húshajó, hushajó kifejezésekkel is találkozhatunk. Az északi csángók húshagyási keddnek nevezik, a székelyek pedig tréfásan csonthagyatnak. Nagyváty baranyai faluban madzaghagyókedd néven emlegetik.

Búcsúzik a tél

A régi falusi közösségek ezen a napon búcsúztatták el a telet, hogy végre beköszöntsön a tavasz. A szokást téltemetésnek nevezik, amikor a telet jelképező bábut valami módon elpusztítják: vagy vízbe fojtják, vagy elégetik. Sokan úgy vélik, hogy a báb jelképes megölése az ősi emberáldozatnak csökevényes emléke lehet. A székelyeknél, de más magyar közösségek is előadják Konc vajda és Cibere vajda mitikus versengését, ahol a farsang és a böjt verseng egymással. A palócoknál ilyenkor kiszejárást tartottak, amikor egy öregasszony formájú bábot égettek el. Van olyan helyek, ahol bőgőtemetést is rendeztek, amikor elbúcsúztatták a hangszereket, hiszen böjt alatt nem lehet mulatozni.

Csángó hagyományok

A moldvai csángóknál megmaradt egy különös hagyomány, hogy miért húzódik el annyira a farsangi időszak. Eszerint, egyszer, Szent László a tatárok ellen harcolt, és nem ért haza a farsang végére: a szentséges pápa adta neki azt a két napot, hogy hagyjon ő is húst. Amikor elhagyják a húst, akkor Szent László király megint karddal megy a hegyekbe. Húshagyó hétfőn és kedden a csángó fiatalság kimegy a mezőre, a tavasszal következő munka színhelyére és ott táncol, bármekkora is a hó. A hétfalusi csángók boricát járnak, a moldvaiak matahálát, az erdélyi turkajárásként ismerik a farsangbúcsúztató táncot, melyet azért járnak, hogy elővarázsolják a tavaszt és az új évszakban bőség legyen. Ugyanez a célja a farsang végi lakomáknak is.

Tuskóhúzás

Aki a farsangi mulatságok idején nem tudott férjhez menni, az már a böjti időszakban pártában marad, hiszen akkor tilos volt a mennyegző. Ezeket a lányokat rendszerint kicsúfolták a faluban és húshagyó kedden bekormozott képű legények tőkét húztak maguk után a falu utcáin és megszégyenítésül valamelyik pártában maradt lány kapujához kötötték. A felvonulás alatt a legények vesszőt tartottak kezükben, a virágzó élet jelképét és azzal ütögették az útjukba kerülő menyecskéket, lányokat, gyerekeket.

A bajelhárító torma

A zalai, főleg göcseji, farsangvégi hagyományokban sűrűn fölbukkan a mágikus, gonoszűző, bajelhárító szer, a torma, mely nem csak egyszerű húsvéti étel, hanem fontos szerepe van húshagyó kedden is. Néhány zalai faluban a gazdasszonyok tormamártást szoktak készíteni húshagyókedden és a ház négy sarkát megkenik vele a férgek és a patkányok ellen. Göcsejben azt a kanalat, amellyel ilyenkor a tormátmártást keverik, a ház eresézbe helyezik, tavasszal pedig a verebek kártevése ellen kiviszik a gabonaföldre. A farsang végén maradt tormával a házat körülhintik, hogy a kígyók, azaz a gonoszok, kártévők elkerüljék a hajlékot. Megkenik vele a tornác boronavégeit, máshol a ház négy sarkát.

OB