A magyar változat

Bizonyára sokan emlékszünk arra a történetre, amikor Metód püspök az Al-Dunánál térített és meg akarta látogatni a helyi magyar uralkodót. Rendtársai féltették életét, nehogy a „barbárok” között bántódása essék. A misszionárius azonban nem hallgatott rájuk, hanem felkerekedett és meglátogatta a királyt, aki tisztelettel fogadta, megvendégelte, majd megajándékozta és úgy engedte el, búcsúzásul azt kérte, hogy emlékezzen meg róla imáiban. Az akkori szerzők nem utalnak arra, hogy korábban is az ott élt szkíta-hun népek tisztelték a jó tanokat hirdető misszionáriusokat.

Tomisz püspöke és a hunok

A fentihez hasonló történetet ismertetett Moravcsik Gyula az Ethnographia folyóirat 1939-1940-es számában. Bemutatta, hogy az 5. században élt és alkotott krónikás, Szozomen egyháztörténetében hátrahagyott néhány különös történetet a Fekete-tenger nyugati medencéjében élt hunokról. Eljutott hozzá az a hír, hogy 395 táján Tomiszban (ma: Constanza), Szkítia Minor tartomány keresztény egyházkerületben élt egy bizonyos Theotimosz nevű püspök, akit az Al-Duna-vidéki hunok annyira tiszteltek, hogy elnevezték a rómaiak istenének. Hozzá két történet is kapcsolódik. Egyszer, egyik útja során hun lovasokat látott közeledni. Míg kísérői jajveszékeltek, féltek attól, hogy a hunok lemészárolják őket, addig ő leszállt lováról és imádkozni kezdett. A hun lovasok közben nem is figyeltek rájuk, hanem továbblovagoltak. Ezt a történetíró csodának tartotta, holott pusztán arról lehetett szó, hogy a hunoknak nem állt szándékukban megállni az egyháziaknál, nem akarták őket bántani.

Egy csoda

A másik, szintén Szozomen által feljegyzett történet egy garázda hun megbüntetéséről szól. Eszerint az egyik közrendű úgy gondolta, hogy a püspök gazdag ember, hiszen rokonai elhalmozták őt ajándékokkal, ezért úgy döntött, hogy pányvával elfogja a szent életű embert és kicsikarja tőle kincseinek egy részét. Ekkor azonban csoda történt, a hun lovas keze hirtelen megmerevedett, nem tudta befogni a szent embert, a végül Theoimosznak kellett őt kiszabadítani, aki csak hosszas ima után tudta a bűnöst megszabadítani. A történet tanúságos számunkra, megtudjuk belőle, hogy a hunok valóban tisztelték ezt a szent embert és rendszerint ajándékokkal halmozták el.

OB