Úfajta erődök

A 4. század utolsó negyedében, amikor a korabeli történeti források gót, alán és szarmata telepesekről írnak Pannoniában, újfajta erődítmények jelennek meg Pannonia bizonyos területén. Az ismert tény, hogy a régi virágzó római városok leáldoznak és folyamatosan elnéptelenednek, a tartomány szívében, a Balaton körül viszont újfajta, megerősített települések sora épült fel. Harmatta jános szerint eddig öt ilyen település ismert a régészek között: Iovia (Felsőheténypuszta) a Balatontól délre, Valcum (Fenékpuszta) a Balaton délnyugati partján, Tricciana (Ságvár) a Balatontól délre, Mursella (Kisárpás) és Környe a Balatontól északnyugatra és északra. A települések alaprajza szabályos négyszög volt, amelyet 2,3-2,6 méter magas falakkal vettek körül. A várfalakat nagy, kerek bástyákkal övezték, amely kiváló megfigyelőhelynek bizonyult. Az építkezéseket a 374-et követő kvád-szarmata betörés utánra eltzték a kutatók és a feltárásokból kiderült, hogy az erődökön belül alig volt kőből épített ház, valószínűleg könnyű szerkezetes házakban vagy sátrakban élhettek az oda behúzódó lakosok. A hazai kutatók számára talán azért nem ismert az ilyen megerősített helyek, mert ez nem tipikus nyugati, vagyis római építési mód, hanem a keleti népekre jellemző. A keleti hun birodalomból sok, ilyen megerősített központ maradványa került elő. Elképzelhető, hogy Pannoniában nem a rómaiak, hanem az oda folyamatosan beköltöző sztyeppei népek, a szarmaták és bizonyos hun törzsek építettek maguknak hasonlókat.

Keleti betelepülések

Pannoniába nemcsak a 4. század végétől jelennek meg szarmaták és hunok, hanem valószínűleg már a római hódítás előtt is ott éltek szkíta lovas népek, akikre a rómaiak rátelepedtek, majd a Dunántúlra a császárkorban is folyamatos volt keletről a beszivárgás, hizen a Duna két partja között élénk kereskedelem zajlott. Sőt, a rómaiak a limes védelmére folyamatosan idegen népeket, szarmatákat, sőt hunokat alkalmaztak, akiket szövetségesnek (foederati) emlegettek és a határvédelemért rendszeres ellátást kaptak. Intercisa (Dunapetele) temetőiben már a 4. századtól feltűnnek szarmata temetkezési szokások. Sokan cáfolták ennek tényét, de Harmatta János ókori forrásban is megtalálta ennek a nyomát, az 5. századi egyházférfi, Orosziusz leírja, hogy a római-szarmata háború foglyait a mai Pécs környékén telepítették le.

A 4. század második felében uralkodott Gratianusz császár alatt szokásossá vált, hogy gótokat, hunokat és alánokat telepítettek le Pannonia nyugati vidékén, sőt kimutatható, hogy a limes menti erődökben hun katonák teljesítettek szolgálatot. Eddig a következő helyen mutatták ki a hun jelenlétet: Dunapetele, Brigetio, Komárom, Győr, Carnuntum, Bécs- Simmering. Fontos megjegyezni, hogy az oda letelepített új népelemek nemcsak mindennapi tárgyaikat, temetkezési szokásaikat hozták magukkal, hanem kedvenc érméiket is, e csoport leletei között megtaláljuk II. Sapur szaszanida uralkodó közép-ázsiai hun érmemásolatait, melyet csak Közép-Áziában a hunok keleti rokonai, a hioniták használtak. Hasonló érmék Erdélyből is előkerültek.

Hunor népe

A fenti adatok ismét rávilágítanak az európai hun kérdés újratárgyalásának fontosságára és az eddigi leletek újraértékelésének fontosságára. A fenti adatsorból kiderült, hogy nemcsak az 5. századból származó tárgyak között kereshetjük hun őseink által hátrahagyott tárgyakat, hanem már a 4. században is. Ismét igazolást nyert a Tarihi Üngürüsz azon megjegyése, miszerint Hunor népének egy kis része már a Kárpát-medencében élt és ők sürgették a többi, keleten élt hunt, hogy telepedjenek meg itt, ezen a helyen, a földi paradicsomban.

OB