Az írásos források elégtelensége miatt csak a rendelkezésre álló töredékes adatokból tudunk következtetni arra, hogy hazánk egykori területén hol voltak jeles szellemi központok. Az egyik ilyen feltáratlan rész Nagyszentmiklós és környéke, a Maros-folyó mente. A település egy páratlan kincsről híres, amely bekerült a világ tíz legértékesebb kincsleletei közé. Vajon a különleges aranytárgyak véletlenül kerültek elő onnan, vagy a terület fontos lehetett-e az ott élt hun népek között? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, meg kell vizsgálni, hogy a híres marosi sóút mentén fekvő területek később is használatban voltak-e. Nézzünk két példát.

Marosvár és Csanád

A mai Csanád település Nagyszentmiklóstól északra csupán 8 kilométerre fekszik. A Maros-partjához települt egykori királyi vármegyeközppontról máig hiányosak az ismereteink, sajnos, komoly feltáró munka nem történt ott, annyit azonban már a 19. század végén élt kutatók, Rómer—Henszlmann régészpáros kimutatta, hogy a helyen korábban, már a római korban állt egy erőd, majd a környékén települt le Ajtony. Sajnos, róla nem sokat tudunk, de sokan feltételezik, hogy ő nem Árpáddal érkezett vezér utódjai közé tartozott, hanem inkább egy avar előkelőség lehetett. Ott már a 10. század végén, vagyis a kereszténység államvallássá tétele előtt épített egy bazilikát Keresztelő Szent János tiszteletére, majd amikor Szent István megszerezte birtokait, Szent Gellér püspököt küldték oda, aki Sárkányölő Szent György, a szkíta Hadúr tiszteletére épített egy székesegyházat. Marosvárat az első ispánról Csanádnak nevezték el és az Árpádkor folyamán megőrizte jelentősségét.

Királyválasztó hely

1041-ban ezen a helyen gyülekeztek azok, az Álmossal vérszerződést kötött nagyurak leszármazottjai, akik nem voltak megelégedve Péter rémuralmával, hiszen a velencei megszegve a vérszerződés pontjait, helyükre idegeneket ültetett. A nagyurak tehát Csanádon választották meg királyuknak az Árpádokkal rokon Aba nemzetség jeles képviselőjét, Aba Sámuelt. Az Abák a krónikák tanúsága szerint Csaba királyfi ágából eredtek. Az új király valószínűleg itt rendezte be főhadiszállását és 1043-ban megtartott országgyűlésen itt mészárolta le az őt kritizáló főurakat. Nem sokkal később, a nagyurak ismét itt gyűltek össze és elhatározták, hogy követeket indítanak András hercegért a ruténok földjére, hogy meghívják királyuknak. Később, 1290-ben ide temették el Kun Lászlót.

Egres, királyaink nyugvóhelye

Csanádnál is kevesebbet tudunk Egresről, mely a Maros-folyó partján épült és Nagyszentmiklóshoz 14 kilométerre fekszik. Valószínűleg egy ősi szakrális hely lehetett a Kárpát-medencei szkíta-hun népek számára, de pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A települést csak a 12. században említik. Valószínűleg nagyon jelentős település volt, hiszen két Árpádházi királyunk is oda temetkezett, először Könyves Kálmán fia, II. István (1116-1131) éppen Egresen hunyt el, elképzelhető, hogy korábban is már hosszú időt töltött ott. III. Béla 1179-ben cisztercita apátságot alapított a szent helyen és a templom román-gótikus átmeneti stílusban, latin kereszt alaprajzzal, tornyok nélkül épült fel a Boldogságos Szűz, vagyis a Boldogasszony tiszteletére. A 13. században II. András második feleségét, Jolántát temették oda, majd a férj, az Aranybula kiadója is ott találta meg végső nyughelyét.

OB.