A billog szó eredete

A billogot, vagyis a bélyeget haszonállatok, elsősorban a szarvasmarhák és a lovak, szamarak, ritkán juhok megjelölésére használták. Általában a nemzetség jelét beégették a növendék állat bőrébe, így jelölték meg, hogy az állat kihez is tartozik. A billog szó eredetét a nyelvészek ótörök eredetűnek vélik, amely nem más, mint a hun kor, hiszen a türkök előtt Attila és felmenői népesítették be a hatalmas sztyeppét és uralták a türkök későbbi köpontját, az Altaj-hegységet.

Korai említés

A beégetett jelek ősi nemzetségjelek voltak, és a néprajzosok a honfoglalás előtti korba vezették vissza az eredetét, bár konkrét példát nem hoztak fel erre. A legrégebbi hazai előfordulásáról vannak feljegyzések, de képek sajnos nem maradtak ránk. A kutatók szerint jelen volt a korai Árpád-korban, hiszen Szent István törvényeiben már szerepel a rabszolgák megbélyegzéséről szóló passzus. 1254-ből való a következő adat, amikor a székelyek ököradót vittek a királynak és azokra a jószágokra rásütötték a szék bélyegét. 1436-ban már megjelenik ennek a magyar kifejezése is, byleg, vagyis bélyeg formában, amely szó kizárólag égetett tulajdonjegyet jelentett. A 15. századtól az „equus cauteriatus” latin kifejezés égetett tulajdonjegyekkel ellátott lovat jelent az oklevelekben.

Keleti példák

H. Perlee mongol régész még az 1970-es években –egy alapos sztyeppei összehasonlító vizsgálatok révén - kimutatta, hogy a magyar állatbillogok múltja valóban az úgynevezett honfoglalás előtti időre nyúlik vissza, az egyik legkorábbi előfordulása a kelet-mongóliai, bronzkorra keltezett Rasaan-hegyi sziklarajzokon láthatók, ahol a magyar jelekkel megegyező nemzetségjelek találhatók. Ugyancsak a magyarhoz hasonló billogok ismertek a Fekete-tenger vidékén élt egykori szarmatáknál is. Mindkettő korábbi, mint a nyelvészek által mlegetett türkök.

Írásos emlékek

A 16. századtól elég sok írásos emlék áll rendelkezésre, amelyek beszámolnak arról, hogy a városok, települések, nagybirtokok saját tulajdonjeggyel látták el az állatokat. A 17. századtól a vásárokon kötelezővé tették az állat pontos leírását és abban szerepelt a tulajdonjegy leírás is. Ebből a korból már szép számmal kerültek elő rajzolt billogok, de vasak is, hiszen a billogzóvas hosszú generáción át nem változott, hanem apáról fiúra öröklődött. Van néhány olyan, amelyik akár 300 évig is használatban lehetett. Ez az ősi szokás hosszú ideig szokásban volt a magyar állattartóknál, különösen azokon a helyeken használták előszeretettel, ahol a jószágokat külső legelőn tartják, ilyen az alföldi rész, a Jászság, Kiskunság és Nagykunság, valamint a Hortobágy.

OB