A Habsburgok nem nyugodtak bele, hogy a magyarság ragaszkodott az önállósághoz és az 1848-as forradalom vívmányához. 1848 telén trónra ült, de a magyarok által hivatalosan el nem ismert Ferenc József meg sem koronáztatta magát, de elhatározta, hogy hadat indít hazánk ellen. A független magyar kormány és a magyar hadsereg sem hátrált meg, hanem komoly haditervvel készült a támadásra.

A Tisza védelme

A magyar katonai vezetés úgy döntött, hogy kiűríti a Délvidéket és a bánsági és a bácskai magyar csapatok nagy részét a Közép-Tisza mellékére irányítják, hogy hatékonyan szembe tudjanak szállni az ellenféllel. Vécsey Károly és Damjanich János vezérőrnagyok vezetésével a magyar haderő egy jelentős része február végén Cibakháza és Törökszentmiklós között állt fel és az volt a haditerv, hogy Szolnoknál megtámadják az ottani ellenséges hídfőt és magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét, ezalatt a fősereg az Eger–Gyöngyös–Hatvan–Budapest útvonalon a császáriak oldalába kerül. A császári csapatok bekerítésének a terve a február végi kápolnai ütközetben ugyan meghiúsult, de a csapatok a helyükön maradtak és folytatták az ellenséges erők támadását Szolnok térségében.

Az ütközet kezdete

A Pest környéki ütközetek után a hadjárat kiterjedt a Tisza-vidékére, ahol a tét az átkelő megszerzése volt. A támadásban legaktívabbnak Damjanich csapatai mutatkoztak, akik Cibakházánál átkeltek a Tiszán, majd északnak fordulva egészen Szolnokig nyomultak előre. VécseyKároly serege pedig Szanda felől támadott, de ő kissé megkésett és közben a császáriak felfedezték Damjanich csapatait, akiket addig a sűrű köd elrejtett az ellenséges csapatok elől.

A magyar csapatok célja a Tisza-híd, illetve a vasúti közlekedési csomópont megszerzése volt, előbbit a császáriaknak nem sikerült felgyújtani, utóbbit pedig nem tudtak megtartani. Olyan erővel támadtak mieink, hogy az ellenséges katonák nem bírtak velük és jó részük visszavonult, egészen a Zagyváig, sokan a folyóban lelték halálukat. Időközben a Vécsey-hadosztály is átkelt a Tiszán és benyomult Szolnokra, lovasságot pedig Damjanich segítségére küldte. A császáriak visszavonultak és menekülni kezdtek, hiába jött a felmentő sereg Ottinger vezetésével Abony felől, a csatán már nem tudtak változtatni. A császáriakat vezető Karger csapata az ütközetben 5 löveget és kb. 680 főt veszített halottakban, sebesültekben és eltűntekben. A magyarok összvesztesége 300 fő körül lehetett.

A győzelem ára

A szolnoki diadallal a Tisza minden átkelője a magyar honvédcsapatok kezére került. A győzelem lehetővé tette, hogy a magyar csapatok folytassák az ország kulcsfontosságú helyeinek visszaszerzését az osztrák erőktől. A győzelem fellelkesítette honfitársainkat, Bajza József még egy verst is költött a győzelemről.

OB