A sír számunkra sem lehet közömbös, hiszen azt őseink egyik szállásterületén, a meotiszi-ingoványhoz közel, de már hegyvidéken,a krasznodari körzetben lévő Mezmaj város mellett. Szerencsére a sír érintetlen maradt, habár a fosztogatók többször is átkutatták a környéket. A gazdag és páratlan kincslelet meglepte a kutatókat és úgy vélik, hogy az eltemetett harcos férfi a környék vezetője lehetett. A leletről a kuttók a „Ősi Civilizációk Szkítiától Szibériáig” című szaklapban számoltak be.

Fegyverek a sírban

Az ókori férfit fegyvereivel és harci felszerelésével együtt helyezték örök nyugalomra. A leletek között feltűnik két bronzsisak, az egyiken egy vadkos szarv látható. Ez a sír felső részében feküdt. Ez a lelet arra utal, hogy az állatszarvak egyben méltóságjelzők voltak, ahogyan a belső-és közép-ázsiai hunoknál, és a belső-mongol, szibériai és mandzsúriai táltosoknál. Ennek kései változata a vikingek sisakján lévő szarv, melyet talán a szkíta utódnépektől lestek el. A másik sisakon geometriai minták láthatók. A halott mellett találtak egy 91 cm hosszú vaskardot. A másik lelet egy 48,5 cm hosszú tőr volt, melyet inkább díszítésül szántak, mint harctéri használatra. A vason kívül aranylemezekkel borították, a hüvelyt pedig achát berakás díszítette. Hasonló, féldrágakő berakásos tőrök a közép-ázsiai és afgaisztáni szkíta leletek között kimutatható, sőt a tőr a szkíta akinakés egyik változata lehetett.

Csillogó aranyak

A kaukázusi szkíta népek az aranyművesség mesterei voltak, ebben a sírban tucatnál több arany tárgy került elő. Az egyik legértékesebb tárgy egy arany fibula kitűző volt hegyi kristály berakással, amely talán méltóságjelvény volt. Ezen kívül különféle nyakékekre is rátaláltak a régészek, illetve feltételezik, hogy a fegyverek egy részét is arannyal díszítették.

Állatok vallomása

A szkíta-szarmata törzsek magukkal vitték kedvelt állataikat a túlvilágra, ez történt a most feltárt harcos esetében is. A sírban három lómaradvány került elő, ezen kívül egy marha csontváz, valamint egy vaddisznó koponya hevert a halotthoz közel. A lovak a halott kedvelt hátasai lehettek, amelyek elkísérték gazdájukat a műsvilágra. A vadkan is a szkíta civilizáció egyik szent állata volt, még a kaukázusi hunok királya is vadkanos pecsétet viselt. Az állatcsontok és a kerámia maradványok arról tanúskodnak, hogy tiszteletére halotti tort rendeztek., hasonlóról van tudomásunk Attila temetésénél, de a mai kaukázusi szkíta-hun utódnépek hasonló módon ülnek tort, mint  mi nagyapáink tették még a két világháború között is.

Kié a sír?

Valentina Mordvinceva, az ásatáson részt vett ukrán szakértő elmondta, hogy nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy ki is volt az elhunyt, szerinte mindenképeen egy hatalmas törzsi vezető lehetett, talán egy város ura. A sírmellékletek alapján a szakemberek úgy vélik, hogy a hacost 2200 évvel ezelőtt helyezték örök nyugalomra, a kort a Kr. e. 3-r. u. 2. század közé helyezték. Különös, hogy nem tudják megállapítani, hogy melyik néphez tartozhatott, holott éppen az orosz szakirodalom pontosan leírja, hogy kik is uralták ezt a térséget akkortájt: a szkíták és az újonnan keletről érkezett szarmaták. Erről a területről nagyon sok korabeli forrás is rendelkezésre áll, sőt azok alapján a régi szakemberek elkészítették az ókori Kaukázus népeit ábrázoló térképeket, ahol rendre szkíta és szarmata népek fordultak elő.

OB