Moson vármegye 1844-ben jóváhagyott szervezési szabályzata szerint, a közbiztonsági csapat állt 1 pandúrkáplárból és 11 közpandúrból. Állandó lakással csak a káplár bírt, a pandúrok kettesével folyamatosan portyáztak. Az 1860-ban ismét felállított testületben, a kápláron kívül 17 pandúr szolgált.

A strázsamesteri szervezet legtipikusabb példáját Somogy vármegye pandúrsága adja. Az 1766-os megalakuláskor, a pandúrok a főispán közvetlen alárendeltségében szolgáltak. 1795-ben az 50 fős csapat járási beosztásba került. A főszolgabírók alá rendelt járási egységek élén 1-1 káplár állt. 1798-ban ismét központosított lett a testület főispáni, majd alispáni irányítással. Ekkor három „főosztályba”, azon belül 10-10 fős „osztályokba” sorolták az állományt. A főosztályok élén strázsamesterek, az osztályok élén káplárok voltak. 1800-ban visszaállították a járási felosztást. Egy-egy egység élén a strázsamester, a 10-10 fős alegységek élén a káplár állt. Utóbbit, a közpandúri fizetést bíró vicekáplár helyettesíthette. E szervezet működött 1848-ig. Az 1795. november 25-i megyegyűlésen elfogadott első pandúr rendszabás, részletes útmutatást adott a testület számára.

A pandúrokat először 1847 februárjában nevezték rendőröknek. Ekkorra a strázsamester kifejezést is kezdte felváltani az őrmester, esetenként a rendőrőrmester. 1860-ban a strázsamester helyébe véglegesen az őrmester elnevezés lépett, a vicekáplár helyett pedig egyre gyakoribb lett az őrvezető.

Az 1866 decemberében megkezdett újjászervezés, változó összetételű járási egységeket állított. Ahol a parancsnok őrmester volt, a rangsorban 1 káplár, 1 őrvezető és a közpandúrok követték. Kisebb egység élén a káplár állt, beosztottai a közlegények voltak. 1867-ben megjelent a foglár elnevezés is, de nem csak a börtönőri szolgálatot teljesítő megyei pandúrok esetében, hanem a pandúr szóval azonos jelentésűként.