Titkos szolgák

Bő egy hete az országban alig-alig ismerték a Jobbik EP-képviselőjét, Kovács Bélát. A választási kampányban aztán hirtelen „oknyomozó” újsággá táltosodó Magyar Nemzet bedobta a kémbotrányt, és beindult a hazaárulózás, a köztévé pedig – bizonyítékok hiányában –oktatófilmet is vetített arról, hogyan is néz ki a kémkönyvek szerint egy konspirált találkozó. Mondván „a valóságban is olyan ez, mint a filmekben”.

Az igazi bizonyítékokat az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága egy gyors zárt ülés után gyorsan tokosította is harminc évre. Mindez olyan hatékonyan sikerült, hogy az ott elhangzottak részletei naponta jelennek meg a sajtóban.  Itt fel is tehetjük a költői kérdést: miféle nyomorult titkosszolgálatok azok, amelyek nyomozati anyagai a titkosítást követő napokban már különböző szerkesztőségek asztalain landolnak?

Azt is érdemes lenne tisztázni, hogy a különböző újságoknak és a hozzájuk köthető pártoknak vannak-e titkosszolgálataik, vagy pedig Magyarországnak? Mert az elmúlt napok történései fényében ezt már igencsak nehéz eldönteni.

A titkosított anyagok kiszivárogtatásánál azonban sokkal döbbenetesebb, hogy (amennyiben valósak a Népszabadság ma nyilvánosságra hozott értesülései) a magyar szolgálatoknak arra is jutott ideje és energiája, hogy „aknamunkával” megakadályozzanak egy egymillió dolláros iparipark-fejlesztést Tiszavasváriban.

A befektetőknek jelek szerint csupán annyi volt a bűnük, hogy iráni származásúak. A városnak pedig bizonyára csak annyi, hogy a jobbikos polgármester vezeti. A „bűnös városban” élőknek pedig bűnhődniük kellett, nekik nem jár rendes munkahely és megélhetés. Hogy miért nem, arról csak találgatni lehet. Az pedig bizonyára nem fog kiszivárogni a sajtóban, hogy valójában kinek az érdekében kellett derék titkosszolgáinknak hősies „aknamunkát” végezniük Tiszavasvári és annak lakosai ellen.

Feltételezhetően nincs még egy olyan titkosszolgálat a világon, amely azon mesterkedik, hogy azoknak az embereknek tegyen keresztbe, akiknek a védelmére is esküt tett. Olyan pedig egészen biztosan nincsen, amely erre az árulásra még büszke és a sajtóban kérkedik vele.

Széljegyző

Forrás