Ennek mértéke tizenkét százalék, vagyis a magyar állam 12 százalékot kap a földjéből kitermelt ásványkincsek után, és ezért a 12 százalékért cserébe adott 35 évre kizárólagos jogot gázkutatásra, kitermelésére és eladására Óföldeákon a Falcon Oil-nak. A kutatásokat 2005 december 29-én kezdték meg, és a kanadai központú cég egy éves kutatás után hat kilométer mélyen egy 600 milliárd köbméteres természetes gáztartályra bukkant, benne olyan gázkincsre, amely egyes szakértők véleménye szerint negyven éven át képes lenne biztosítani Magyarország gázellátását. Szakértők már a mező felfedezésekor úgy nyilatkoztak, hogy a makói lelőhely a legnagyobb az európai szárazföldön a hollandiai Groningenben található gázmező 1959-es fölfedezése óta.
A Falcon 2007-ben még hatalmas reményeket fűzött a projekthez. Szabó György, a Falcon igazgatóságának elnöke, például úgy nyilatkozott, hogy Magyarország gázellátása három éven belül – azaz 2010-re – önállóvá válhat az itteni földgáznak köszönhetően.
Akkor azt gondoltuk, hogy ennek a gázkincsnek a hasznából a magyar gazdaság elképesztően felerősödik, nyugati szintre nő az életszínvonal, emelni lehetne a nyugdíjakat és a béreket, és a gazdaságot serkentő intézkedéseket lehetne indítani. Miért ne ebben ne tévedtünk volna?
Az amerikaiak érdekes módon 2009 októberében hirtelen azt javasolták, hogy hagyjanak fel a Földeák-1 kútnál végzett tesztfúrásokkal, és a vizsgálatokat akkor fel is függesztették. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója 2009 novemberében úgy nyilatkozott, hogy kevésbé perspektivikusak az ottani földgázkutatások, mint azt a program elején a cég remélte. A Mol 2010 februárjában jelentette be, hogy felbontja együttműködését az amerikai Exxon Mobillal és a kanadai Falcon oil & Gas Companyvel, az amerikaiak elvonultak, a Falcon viszont közölte, megtalálta a szerb NIS személyében a új partnert.
Oláh György, a világhírű Nobel-díjas kémikus 2013 év végén találkozott Áder János köztársasági elnökkel. Oláh György elmondta, hogy az általa és a munkatársai által elvégzett kutatás-fejlesztések lehetővé teszik a Makónál talált palagáz felhasználását. Ha Izlandon megoldható lett az, hogy metanolt gyártanak bugyborékoló meleg vízből, akkor lehet Magyarországon is ezt csinálni, és lehet a palában lévő földgázból is csinálni” – nyilatkozott Oláh György.
No akkor: Lesz vagy nem lesz hazai és olcsó energiaforrásunk Paks helyett, ami gigantikus (kölcsön) pénzt, orosz kitettséget, és veszélyes technológiát jelent? Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy függetlenül dönthessünk természeti kincseinről?
És akkor fokozzuk még!… Merthogy van másik!
Geotermikus energia – NSZ.3 kút
A Kőolajkutató Vállalat 1981-ben az Orosháza melletti Gádoroson hazánk legnagyobb, több ezer köbkilométeres geotermikus tározó rendszerére talált rá. Egy valóságos “geológiai atomkazánnal” beszélünk, amelyben az évmilliókkal ezelőtt bezáródott tengeriszapot a Föld belsejében mindenütt jelenlévő radioaktív anyagok bomlásánál felszabaduló energia hevítette fel. A fúrást követően a feltörő több mint 180 fokos termálvize miatt, egy erre alapozott 5000 KW-os erőmű telepítése is szóba került.
A ritka geotermikus adottságokkal rendelkező kutat nemzetközi figyelem kísérte, hiszen becslések szerint a tározó hasznosítható energiakészlete meghaladja Kuvait Állam teljes olajkészletét. A 25 év alatt kitermelhető 20 milliárd tonna kőolaj-egyenértékű energiakincs egész Közép-Európa energiaellátásában meghatározó szerepet játszana.
A története is regényes: A Kőolajkutató Vállalat bányászati jogát 1984-ben jegyezték be, ekkor a Magyar Állam volt a föld tulajdonosa, majd a rendszerváltás után, a termálkút Gádoros Nagyközség tulajdonába került, amit 1993. október 14-én eladtak Vén Istvánnak azzal a kötelezettséggel, hogy 5 éven belül villamos- és hőerőművet, valamint desztillációs és frakcionáló üzemet kell létesítenie. Vén István feltalálónak, – akinek turbina szabadalmát 1990-ben bejegyezték – nem volt olyan volumenű tőkéje, amivel megépíthette volna a villamos erőművet a NSZ.3-termálkútra, ezért 1992-ben a MOL Rt.-vel kezdett tárgyalásokba, hiszen úgy tájékoztatták, hogy a termálkút az olajtársaság tulajdonában van. Nem tudta, hogy az állami tulajdon jelentős része az önkormányzatokhoz került. csak az 1993-as bányatörvény alapján derült ki számára, hogy ki a valódi tulajdonos. Ekkor elhatározta, hogy megveszi a kút körüli földeket. és megalapította az Első Magyar Geotermikus Villamos erőmű Kft.-t (EMGV). Vén István ezt követően nagyszabású kárpótlási jegy-felvásárlási akciót hirdetett, és az üzlethez több ezer ügyfél ajánlotta fel az egymilliárd forintot is meghaladó összértékű kárpótlási papírját. 1994-ben a vállalkozót előzetes letartóztatásba helyezték, miszerint a Vén által magáénak mondott mélyfúrás valójában a MOL-é.
A bíróság végül is Vén István (akit végül kilencévi börtönbüntetésre ítélték) nevére írta a kút tulajdonjogát. A MOL Időközben az NSZ.3 kútra bányászati jogot szerzett. majd a kitermelésre a Green Rock Energy ausztrál céggel társaságot alapított.
Vén István azt kérte a bíróságtól, hogy az olajtársaság bányaszolgalmi jogát töröljék, hiszen a terület nem a MOL-é, hanem az övé. 2004-es vádindítványában ügyészek, főügyész, bírók, rendőrök ellen tett feljelentést: „ Rendszerváló kormányok megakadályozták az NSZ.3-as mélyfúrásra telepíthető villamos erőmű létrejöttét. Szerinte a vádlottak célja nem csak a geotermikus energia hasznosításának megakadályozása és a kárpótlási jegyek árfolyamának letörése, hanem a termálkút tulajdoni helyzetének erőszakos megváltoztatása volt. Vén István 20 milliárd forintos kártérítésre perli a MOL-t is, azt állítja, hogy az olajtársaság okirat-hamisítást és csalást követett el.
És most jön a nagy kérdés! Kinek érdeke, hogy nem termel a kút? ….?
(Tatár J.)
forrás
AJÁNLOM AZ OLDALT
A Makói gázmező.
