Az Urmai-tó partján

A Kr e 6 században a médeknek sikerült függetlenedniük és kiűzni a szakákat a mai Irán nyugati és középső területeiről, de a lovas népek nem tűntek el, hanem csak védett helyre húzódtak vissza északra, egy részük pedig a Kaszpi-tenger keleti partvidékén talált magának lakóhelyet. Azok a szakák, akik nem mentek el Médiából és korábbi lakóhelyükön maradtak, azok előbb a médek, majd a perzsák szolgálatába szegődtek. Roman Ghirshman úgy véli, hogy azok a szakák, akik lerohanták Médiát az Urmia-tó déli részén telepedtek le, azon a helyen, amelyet ma is Szakkiznak neveznek. A híres iranista kutató szerint ez lehetett az ókori szakák egyik központja. Az antik szerzők még tudtak a szakák városáról és országáról Strabon például Sagapeninek emlegeti a tó körül élt népek területét, amelyben a kutatók szintén a szaka nevet vélték felfedezni.

Eltűntek a szakák?

Ugyan a szakák önálló állama a Kr. e 6. században a Kürosz-féle perzsa állam megalakulásával megszűnt, de valószínűleg az Urmai-tó partján és attól északra megtelepedett lovasok nem tűntek el egyik napról másikra. A perzsa feliratokban gyakran találkozunk a szaka névvel. Később valószínűleg a rokon pártusokhoz csatlakoztak, és az új birodalom szövetségesei lettek. 

OB