„Lehessen mindenki olyan, amilyen – Pázmányos filmek a vészkorszak és a háború túlélőiről” címmel adott hírt ma a Mazsihisz honlapja arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció-és Média Kutató Intézet (gyönyörű egy szalagcím, ugye?) és a jezsuita médiaközpontként nyilvántartott józsefvárosi Párbeszéd Háza június 10-én amolyan holocaustbanzájt szervez.

De lássuk csak a meghívón szereplő invitálást!

„A Nyílt Társadalom Archívum (OSA) 2014-ben programsorozatot indított 1944, a magyar zsidók deportálása, a budapesti csillagos házak és a budapesti gettó történetének bemutatására azzal a szándékkal, hogy a mai magyar társadalmat szembesítse a 70 évvel ezelőtti tragédiával, a korabeli politikai elit és a társadalom erkölcsi felelősségével. Tette ezt azért, hogy így figyelmeztessen arra a megkerülhetetlen emlékezetmunkára, amely csak a múlt közös feldolgozásával segít megérteni a jelent, hogy képesek legyünk továbblépni a jövőbe. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakos hallgatói szemináriumi munkájuk során ebben az emlékezetmunkában vettek részt. Többségük az Nyílt Társadalom Archívum (OSA) és a Holokauszt Emlékközpont együttműködésével a vészkorszak, míg mások a háború túlélőivel készítettek személyes hangvételű, rövid életinterjúkat 1944-ről.

Ezeket a 2014. tanév II. félévében – a mesterképzés Kreatív médiaszövegek kurzusainak keretében – készült projektfeladatokat láthatja a nagyközönség a Párbeszéd Házában, ahová minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.”

Nem mernénk vállalkozni arra, hogy felsoroltjuk, magyar művelődéstörténetünknek hány fehér foltja van, melyeket Pázmány egyetemének kommunikátorai sem kutatnak. De hát nem is ez a cél ottan, persze. Igazolva ezzel azt, hogy az oly andalítóan szolid újkonzervatívok mennyivel veszedelmesebbek a telivér liberálisoknál.

Az utóbbiak ugyanis legalább következetesek önmagukhoz. Azt teszik csak, ami valódi énjükből következik. Nyilván nem várhatjuk el őtőlük, hogy objektív értékelést adjanak például Gömbös Gyuláról, Szálasi Ferencről, Adolf Hitlerről, Benito Mussoliniról, vagy akár csak Szabó Dezsőről, Nyirő Józsefről, Wass Albertről.

Csakhogy az előbbiektől sem várhatjuk ezt. Vagy nem ismerik a konzervativizmus mibenlétét, vagy igen, de akkor feladják elveiket akár csak egy tál lencséért is. Mert ez a trendi. Mert a Soros György nevével egybeforrt nyílt társadalom utópiája ezt követeli ahhoz, hogy ők is a hatalom sáncain belül maradjanak.

Szóval mindaz, amit négy éve írtunk ezen egykor oly patinás intézményről, ma is igaz, sőt még inkább, mint volt akkor. Nem, ott sem hős honvédjeinkre emlékeznek. De mint tudjuk, nagy az Isten állatkertje, amelyben az újkonzervatívok is szépen elférnek, leverve az amúgy is alacsony lécet. Ja, hogy eközben a névadó forog a sírjában? Kit érdekel? Elvégre, tetszik, nem tetszik, ez a trendi. A szép új világ Piliscsabán is.