A Magyar Remény Mozgalom (MRM) számára június negyedike nem ünnepnap és nem is emléknap, nem az összetartozásunk napjaként tekintünk erre az évfordulóra, hanem mint olyan fekete keretes gyászévfordulóra, amely a mai napig átszövi életünket az elszakított területeken.

A Trianon óta eltelt közel száz év alatt a délvidéki magyarság lélekszáma a felére csökkent, annak ellenére is, hogy a hetvenes évekig pozitív volt a magyarság népszaporulata. Az egykoron félmilliós közösség mára csak 250 ezres, és folyton zsugorodik. A délvidéki magyarság értelmiségének több hullámban történt elűzése, a tehetős rétegek és a mecenatúra lefejezése, a betelepítések, a tömeges etnikai tisztogatások, az erőszakos asszimiláció, a háborús uszítások, melyeket a helyi magyarság elszenvedett, mind-mind a trianoni békediktátum árnyékában történtek.

A Magyar Remény Mozgalom szerint fontos a Trianonra való emlékezés, amely ugyan gyászos emlékű az egész magyar nemzet számára, ám a keresztény tanítás szerint nem szabad csüggednünk, hanem hinnünk és bizakodunk kell a feltámadásban. Ám ezért küzdenünk kell, de nem fegyverekkel és nem üres szavakkal, hanem bölcsők lármájával és kitartó munkával, hiszen Trianon láncait csakis a megmaradásunk kiharcolásával szakíthatjuk le a nemzetünk testéről.

A Magyar Remény Mozgalom Elnöksége