Történetünk hőse: Weisz Jenő

A hvg.hu a minap ismertetett egy könyvet, Baráth Magdolna A Kreml árnyékában című művét. A szerző valószínűsíti – amit már Stark Tamás is 2006-ban megjelent Magyar foglyok a Szovjetunióban című könyvében –, hogy ennek az embertelenül kegyetlen eljárásnak a kiagyalója egy 1919-es ősbolsevik, Weisz-Varga Jenő volt. Weisz-Varga volt az egyetlen személy, aki a szovjet külügyi népbiztosság emberein kívül bekerült abba az előkészítő-tervező testületbe, amelyet Sztálin egyetértésével állítottak fel a második világháború legkeményebb harcai idején. Az egyik leghatalmasabb szovjet hatalmi szerv, a „Politbüro” 1942. január 28-án döntött egy bizottság felállításáról, amely a második világháború utáni rendezést készítette elő a megszállandó országokban. A bizottságot Molotov szovjet külügyi népbiztos vezette. Miként a hvg.hu cikke Baráth monográfiájára hivatkozva elmondja, Varga nem csupán tag volt a stratégiai fontosságú testületben: az általa vezetett munkacsoport 1942 februárjára készítette el részletes munkatervét. Baráth szerint „Varga arra fókuszált, hogyan lehet fedezni a Szovjetuniónak okozott károkat. Már ebben a tervezetben felvetődött az a gondolat, hogy az évenkénti jóvátételi fizetések mellett le kell szerelni azokat a német üzemeket, amelyek addig háborús célokra dolgoztak, illetve a német mérnököket, műszaki szakembereket és szakmunkásokat be kell vonni a szovjetunióbeli újjáépítési munkába.”

Díszes, bár nem egészen fajtiszta kompánia

Nos, a német gyárak és termelőberendezések eszközállományát, gépsorait 1945 után a szovjet megszállók leszerelték és a Szovjetunióba telepítették át. Korántsem véletlen tehát, hogy a második világháború befejezését követően fellendült a szovjet óra- és gépkocsigyártás, továbbá olyan fontos stratégiai harci eszközök, illetve ezek gyártási technológiája titkához jutottak, mint a világ első sugárhajtóműves repülőgépe, a Messershmitt ME-262, illetve az ugyancsak német találmány ballisztikus rakéta, a V-2 birtokába. (Itt kell megjegyezni, hogy az amerikaiak is speciális akciócsoportot szerveztek, hogy felkutassák Hitler tudósait, így hurcolták Amerikába a német rakétafejlesztés atyját, Wernher von Braunt, nélküle nemigen, illetve sokkal később jutottak volna ki a világűrbe.)

A bukás után Kohn-Kun Bélával együtt Ausztriába emigrált, s itt új oldaláról mutatkozott be, pszichoanalízissel kezdett foglalkozni, még Sigmund Freuddal is találkozott, akinek nem volt valami jó véleménye róla,h iszen ezekkel a szavakkal fogadta: „No, vérszomjasnak éppen nem látszik!” E beszélgetés során Varga nyilvánvalóan engedélyt kért arra, hogy részt vehessen a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület ülésein. Megkapta az engedélyt, és lányának adatai szerint hetente részt vett egy magánszemináriumon Freud lakásában. A dokumentumok szerint 1920 februárja és júniusa között a bécsi egyesület hat ülésén vett részt. Mivel Freudnál nem ért el nagy sikereket, még ebben az évben továbbállt a Szovjetunióba, belépett az SZKP-ba és tagja lett a kommunista világforradalom kirobbantására szerveződött Kominternnek. Weisz-Varga tehát – hatéves berlini tartózkodását nem számítva – moszkovita bolsevik lett. Felesége, az izraelita vallású Grün Sarolta szoros baráti viszonyt ápolt Lenin nejével, Nagyezsda Krupszkajával.

Weisz-Varga az 1940-es évek elején keményen bírálta – Sztálin oltalmát és egyetértését maga mellett tudva – Rosenfeld-Rákosi Mátyást, mert az szerinte elhamarkodottan beszélt a magyarországi kommunisták hatalmi törekvéseiről. Varga tehát ekkor – miként azt Baráth kutatásai és könyve igazolják – sokkal inkább élvezte a vörös cár kegyeit, mint Magyarország leendő, ötvenes évekbeli teljhatalmú diktátora. Sztálin nem is engedte Magyarországra 1945 után sem hű szolgáját. Baráth Magdolna könyvének tanúsága szerint, a korábban szovjet találmánynak gondolt „kis munka” tehát valójában egy magyarországi zsidó kommunista, Weisz-Varga Jenő ötlete volt. E szörnyűség alapgondolata az, miszerint – miként korábban már esett róla szó – a szovjetekkel szemben a háborúban ellenséges, legyőzött ország ne csak hatalmas, anyagi jellegű kártérítést fizessen, hanem emberek százezreinek deportálásával, munkaerejével közvetlenül is járuljon hozzá a háború utáni szovjet újjáépítéshez”. A fentebb említett,1942-es direktíva alapján készült el a Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060 számú parancsa a málenkij robotról: