Tegnapi számukban Révész Sándor öntötte ki szíve legfőbb fájdalmát:

„Ismét felmelegítették a kiváló ötletet, hogy készítsenek nyilvántartást a cigányok arányáról a bűnelkövetők között. Pásztor Albert egyszer már elárulta magát. Azt állította: onnan tudja, hogy egy adott bűncselekménytípus valamennyi elkövetője cigány volt egy adott időszakban Miskolcon, mert annak vallották magukat. Azért, hogy kedvezőbb elbírálásban részesüljenek.”

Nos, akár annak vallja magát valaki, akár nem, tény a hovatartozása. Faji megkülönböztetés ide vagy oda, ránézésre. Éspedig elsőre! Ezzel szemben mit hadovál a néphazugságos kisebbségvédelmi szakember? Azt, hogy egyenesen az „emberi jogi alapelvek” felrúgása, hogy „ránézésre állapítsák meg, ki a – cigány”.

Ami nem is új keletű. Már múlt századunk nyolcvanas éveiben is, írja, az volt a módi, hogy a szociológusok „hasra ütéses” alapon állapították meg „egy csomó gádzsó”-ról, hogy – „cigánybűnöző”-k, csakhogy „Moldova György és a mögötte álló rendőri vezetők uszítási igényeinek megfeleljenek”. Ámde jött a szakember (többet nem árult el róla), aki viszont megmondta a frankót:

„A szakember meg kimutatta, hogy az azonos társadalmi helyzetben lévő cigányok és nem cigányok pünkt ugyanannyit bűnöznek. És ki hatott a közvéleményre? A szakember vagy Moldova?”

Gyönyörűséges mondatok, nemde? A Néphazugságnál csak szakemberek vannak. Meg szagemberek. Ki miről ismerhető fel...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés