Lelki gubanc guberátor – soliloquium, magánbeszéd – leginkább elfogadható megfogalmazása talán ez lenne: „Behatolni az emberi lélek mélyére és felszínre hozni annak minden rejtett, lappangó tartalmát - a leggyűlöltebb és legszebb foglalatosság. Ott van valami, amiről nem tudjuk, hogy mi az, és azt sem tudjuk, hogy egyáltalán ott van! Komoly és felelősségteljes „munka”, megismerni önmagunkat, hibáinkat, erényeinket, tisztában lenni cselekedeteink mozgató rugóival.”

Legfrappánsabb, hatásosabb az egészben, maga a „guberátor” személye, aki feltehetően az összekuszálódott, vagy összetapadt szálak csomójában fog saját lelki összegabalyodásában eligazodni oly módon, hogy gubancos sorsú kuszán önmagába, vagy egymásba fonódott embersorsban mások számára is példa legyen.

Ugyan ezzel a kankalék (kútostor) logikával, hogy az elvonttal ellentétben „előzményekből ésszerűen következik”, még nem bontottuk ki a gubanc általános, sajátos múltbeli és jövőt érintő üzenetét, de abban már megegyezhetünk, hogy általában voltak, vannak, s talán – és ez nem is jelent semmiképpen vigasztalást! – lesznek gubancok.

Csak guberátorokkal ne lenne dolgunk! (Különben „guberátor” nincs, de egyre inkább van!) Hogy valaki autokratikus vagy demokratikus személyiség, nem értékítélet, hanem pszichoszociális attitűd kérdése. A demokráciához pedig a nép politikai fegyelmezettsége szükségeltetik...

Íme a szóban forgó gubanc a "sajtószabadság ravatalánál". 2002. augusztus 31-ére a sajtószabadság védelmében hívta a Magyar Televízió elé az embereket a Szövetség a Nemzetért polgári kör. Orbán Viktor új médiatörvény megalkotását szorgalmazta beszédében. Szocialistának nevezett televízió mellé egy vele egyenrangú polgári és nemzeti értékek alapján álló tévécsatorna szükségességéről beszélt. Ha az új törvényt nem fogadja el az Országgyűlés, akkor tavasszal népszavazást kezdeményeznek és új médiatörvényt készítenek a Fidesz képviselői – jelentette be a szónok Orbán Viktor. A tüntetés résztvevői magukkal hozott egy szál virágot helyeztek el a „sajtószabadság ravatalának” kikiáltott MTV-székháznál. Az akkor még ex-kormányfő hatalmas tízezres tömeg előtt tartotta meg beszédét, melynek végén mindenki leült a földre és maga alá helyezte az est másik kellékét (az egy szál virág), egy balliberális újságot. Orbán Viktor a tiszta víz példáját hozta fel, és mint mondotta: az emberiség egyötöde szomjazik, és kétharmada nem jut tiszta vízhez. „Tiszta vizet kell önteni a pohárba” – mondta, nem kell félnünk a szomjhaláltól. Hozzáfűzte, mégis gyötörhet a szomjúság érzése, „tiszteljék hát emberi méltóságunkat, elidegeníthetetlen jogainkat, ne a gumibot nyelvén fogalmazzák meg ellenvéleményüket” – utalt az Erzsébet téri útelzárásra és az azt követő Kossuth téri tüntetésre. A most épülő új szocializmusra nem az a jellemző, hogy az hiányzik, ami megvehető, hanem az, ami nem vehető meg, mert nincs ára. Hanem, csak értéke van! – fogalmazott a szónok. „Ami hiányzik megvan, csak nem látszik.” Az igazi demokrácia működőképességének nem az a feltétele, hogy széles körű konszenzus jöjjön létre, hanem az, hogy legyenek olyan institúciók, amelyek civilizált módon kezelni tudják a konfliktusokat. Mert nagy közösségek ellentétére és az ebből fakadó bonyodalmakra számítanunk kell; konfliktusmentes élet, konfliktusmentes társadalom nincs. Továbbá hangsúlyozta, hogy nem ajándékot kérnek, hanem a jogos jussukat, hiszen az ajándéknak mindig ára van és az nem más, mint a szabadság – miután bejelentette: véget ért a polgári Magyarország. A beszéd ideje alatt a közeli templom harangja folyamatosan kongott...

A rendezvényen, (melyet Kerényi Imre színigazgató vezényelt) jelen volt Pokorni Zoltán; a meghívottak és díszvendégek emelvényén ott volt többek közt Martonyi János, Hende Csaba, Szűrös Mátyás, Kemény Győző, Mészöly Kálmán, Koltay Gábor, Egerszegi Krisztina, Eperjes Károly, Makovecz Imre és e sorok írója.

Az akkori bűnnek is, mint sok-sok másnak egy emléke maradt: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. Bár a bűn kegyetlen munkájának már semmi emléke nem maradt, csak a sebhelyek Krisztus fején, az oldalán a lándzsa szúrása, mindkét kezén és lábán a szegek helyei, nekünk tudnunk, és másokban tudatosítanunk kell, hogy ez értünk történt. A megdicsőült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: „Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle, és ott van az Ő hatalmának rejteke.” (Hab. 3:4)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés