A szakértők úgy vélik, hogy a feltárási hely volt a Jamatikák egyik fővárosa, amelyet maga Himiko királyné kormányzott. A romok a Kr. u. 3-4. századból valók. A kutatók abban reménykednek, hogy megtalálják a királyné sírját is.

A jóslás eredete

A megtalált jós eszköz egy vaddisznó lapockacsontja volt. A kutatók szerint világos, hogy ez a fajta jövendőmondás Kínából származott, majd Japánban terjedt el a Kr. e. 5-Kr.u.3. század között. Azonban a kínaiak akkor már nem gyakorolták ezt a fajta jóslást, csak a tőlük északra élő sztyeppei lovas népek ismerték jól, akik ráadásul éppen ebben a korszakban nagyon erősek voltak és nagy hatást gyakoroltak a kínaiakra. Főleg a hunok és utódaiknál lehet megfigyelni a lapocka jóslás széles körű ismeretét, sőt a mongol népek máig ismerik az ebből való jóslást. Kínában mindössze a Kr. e. 17-11. század között uralkodó Sang-Ji-dinasztia idejéből jósoltak teknősbéka páncélból és szarvasmarha lapockából, amikor ennek a dinasztiának az ideje leáldozott, a különleges jósló módszer eltűnt, a későbbi dinasztiák már nem gyakorolták ezt a táltos hitű jövendőmondást. Elég valószínű, hogy ez nem a Sangok sajátja volt, hanem a sztyeppei, északi eredetű Hszia-dinasztiától tanulták el, akiknél szintén ismert lehetett ez a fajta jóslási mód, a régészek legalábbis találtak erre utaló jeleket.

A módszer

A lapockajóslás menete a következő volt: a táltos általában megvizsgálta a csontot, majd belevetette a tűzve és a repedésekből következtetett a jövendőre. A jóslás után a csontot eltörték és eldobták, mert az egészben maradt csont álmatlanságot okozott volna. A mai mongolok legalábbis így tartják. A japán hivatalokban ez a fajta jövendölés gyakori volt és az alsó társadalmi osztályokban nagy népszerűségnek örvendett.

OB