Ismeretes, hogy a márkanevek kitalálása, a reklámokban és videoklipekben használt szimbólumok, az újságok, tévécsatornák logói, a magazinok borítói és hívószavai, az internetes oldalak képei és fotói, a piaci termékek külalakja, az áruházak felépítése stb. rendkívül alapos és rengeteg anyagi áldozattal járó pszichológiai kutatásokon alapulnak. Ezen hosszú évtizedekig tartó kutatások alapján két alapvető jelentőségű felismerésre tettek szert. Az egyik az, hogy 1) lehetséges az emberekre a tudatalattijukon keresztül is hatni, a másik pedig az a tény, hogy 2) az ember számára kiemelt fontosságúak a szimbólumok, amik nagy hatóerővel bírnak az életében.

A tudatalattival való operáció új keletű, de semmi esetre sem tekintendő „fejlődésnek”, már ami az emberi tudatosságot és éberséget illeti. A szimbólumok használata és az általuk történő közlés pedig az ember számára kezdettől fogva adott volt (vö. vallások), ezért az ilyen irányú megállapítások lényegüket tekintve semmi újat nem hordoznak. A döntő különbség a modern és a tradicionális szimbólumhasználat között ezért a tudatosság mértékében rejlik. Elemzésünkben ezért nem a szimbólumhasználat ellen szólunk – mely hibába a felületes összeesküvés gyártók előszeretettel beleesnek –, hanem az azokhoz való modern viszonyulás ellen.

A vallások képviselőinek eredeti szándéka a szimbólumok által hordozott igazság megértetése és tudatosítása. A vallási szimbólumok mankókként szolgáltak az ember önismeretéhez és a világgal való bensőséges viszony kialakításához, ami éles és öntudatos, tiszta és értő megismerésen alapul. Ma szokás azzal érvelni, hogy régen is a manipuláció és az egyszerű ember megvezetése volt a vallások elsőleges feladata, ami teljesen téves a szentszövegek és a költőien megalkotott rítusok által sugárzott lelki tisztaság fényében.

Ezzel szemben a szimbólumok modern manipulátorai arra törekednek, hogy intenzív hatást fejtsenek ki általuk az emberekre, ám anélkül, hogy az értés, a felfogás, az átlátás fontos műveleteihez hozzásegítenék az embert. Tudni kell, hogy a modernek a tradicionális szimbólumokból és használati módjukból merítenek, mivel felismerték, hogy azok rendkívüli hatóerővel bírnak az emberre. Ugyanakkor mindezt úgy teszik, hogy közben nem engedik az embert öntudatára ébredni.

Az önkényuralomtól való általános és már-már megkövetelt „rettegés” ellenére a vérengző kommunisták jele tovább élhet „Heineken” logójaként – mintha mi sem lenne természetesebb.

Tanulmányunk arra mutat rá, hogy a mai nagy cégek, vállalatok logói, elnevezései nagy részben tudatosan történik, emellett nagy részük célja az emberek negatív befolyásolása és áthangolása az elnyomás perverz élvezetének megvalósítása érdekében (korábbi bejegyzéseinkben már utaltunk arra, hogy kik lehetnek ezek, és miért teszik ezt).

Lássunk most néhány példát. Induljunk ki a jól ismert „Hell” márkanévből. Magyar jelentése „pokol”. Logója a hagyományos ördögábrázolás: piros lény, szarvakkal, rosszban sántikáló mosollyal. Szlogenje: „Gives you power like hell.” – vagyis ha megiszod, pokoli erőd lesz.

A sátán itala.

A pokol a keresztény univerzum része. Ahhoz, hogy megértsük, miért alkalmazta ezt a képet a kereszténység, el kell dobnunk előítéleteinket és az alábecslés alapvető hibáját. A pokol és az ördög nem az „ijesztgetés” célját szolgálja: egy valós tapasztalaton alapuló jelzés volt, ami arra mutatott rá, hogy a természet törvényszerűségeinek megfelelően, aki elfelejt a szívében élő isteni tökéletesség útján járni, annak olyan eltorzult és beteges lelkület jár osztályrészül, amit a pokol torzszülöttei, mindent átjáró poshadó melege és bűze képviselnek. A pokol egy tanítás része tehát, egy kép, amihez magyarázatot mellékelnek, és ami az erkölcsi vagy szellemi tökéletesedés egyik eszköze. Ezért a kereszténység esetében a szimbólumhoz minden esetben jár egy tanítás, amit az ember el tud helyezni magában, gondolkozni tud róla, és bizonyos elemeit fel tudja használni a maga hasznára.

Mihály arkangyal legyőzi a sátánt.

A modern piac urai, például a „Hell” esetében, kölcsönveszik ugyan a hatásos képet, de semmilyen magyarázatot nem adnak annak érdekében, hogy az ember ezt a saját életébe pozitív formában beépítse. Ebből az következik, hogy a pokol képének felidézésével az emberben felelevenítik mindazon negatív töltetű érzéseket, gondolatokat, amikkel évszázadok során feltöltötték ezt a szimbólumot, anélkül, hogy egy átfogó rendben elhelyeznék, és megmutatnák a maga szerepét ebben a rendben. De a probléma nemcsak azzal van, hogy nem adnak hozzá tanítást, hanem azzal is, hogy egy negatív töltetű képet egy termék révén pozitívnak, megnyerőnek, finomnak, divatosnak, igényesnek, szükségesnek stb. mutatnak be.

Patás ördög a kedves kis drogéria („Rossmann”) logójaként, amit egy nő csókol.

Ily módon akarva vagy akaratlanul, szándékosan vagy szándéktalanul, közvetve vagy közvetlenül elérik, hogy bűnökre, gonoszságra, kegyetlenségre, vadságra, szétszórtságra, rendetlenségre, lázadásra hangolják a vevőket. A módszer működik, hiszen a többség egyre elfogadóbb a sötét eszmékkel szemben, mivel úgy gondolja, hogyha úgymond „globálisan” legitimizáltak egy márkanevet, az nem lehet más, csak jó. Eleinte kételkedik ugyan, de végül elfogadja.

A fentiek értelmében cseppet sem mindegy, hogy milyen szimbólumokat használunk, és hogy milyen szándékkal, mert nagy hatással lehet az emberek lelkületére. Az ördögöt egyre több helyen kiteszik a falakra, a villanypóznákra, a közterekre, a ruhákra, látni a tévében és hallani a rádió „dalaiban”. Különös, hogy egy nagyrészt ateista és harciasan vallásellenes nyugati társadalom miért ragaszkodik ennyire egy vallási szimbólumhoz.

Utalás a Biblia fenevadjára a „Monster” nevezetű, méregszínű energiaitalon.

Ugyanígy tesz az „Apple”. Noha a készítők és tulajdonosok előszeretettel élnek olyan magyarázatokkal, hogy „ez jutott éppen eszembe”, a valóság igazából az, hogy az alma ábrázolása egy harapással az oldalán, félreérthetetlenül a bűnbeesés történetét ébreszti fel lelki szemeink előtt. Steve Jobs, a modern világ kikiáltott „zsenije” ily módon nem más, mint egy megtestesült kígyó, aki szépen csillogó termékét a kíváncsiakkal megkívántatja. Elhangozhat a kérdés, hogy ha ilyen rossz szándék vezérli, miért választ ilyen egyértelmű szimbólumot? Nos, éppen azért, mert tudomása van róla, hogy a szimbólumoknak és képeknek az emberre nézve nagy ereje van, és termékének eladásához olyan lelkületű embereket akar megnyerni, akik erősen függenek a világi hívságoktól. A szimbólum így hívó szóként illetve követelményként is értendő („aki megveszi, bűnös”; „gyertek bűnösök, vegyétek”).

Szép, csillogó alma: első osztályú jegy a számítógépek és az internet kísértetvilágba.

Az itt bemutatott érdekességeket még lehetne jócskán bővíteni. Mesék, filmek, videoklipek és reklámok tömkelegét lehetne felsorolni, ahol hasonló rejtett üzenetekkel élnek. A rövid tanulmány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy tudatosabban és komolyabban kell hozzáállnunk mindahhoz, amit magunk körül tapasztalunk a hétköznapokban. Mert ne legyenek illúzióink, azok, akik ezeket a logókat megtervezik, és használatukat parancsba adják, nagyon is tudatosak. Az embert egyre kiterjesztettebb módon olyan negatív képekkel akarják körülbástyázni, amik teljesen elszakítják a tiszta, erkölcsös, tudatos élet lehetőségétől – olyannyira, hogy ehhez a szándékhoz képest a profitszerzés sokszor csak másodlagos jelentőségű.