Lengyel ősök

A lengyel származású Szórád hazánkban az András/Endre nevet kapta. Az életrajzírók úgy tudják, hogy még Szent István király idején érkeztek északról, hogy segítsenek a keresztény térítésben, és letelepedtek a frissen alapított zoborhegyi bencés apátságban, Nyitra vára közelében. András rövid tartózkodása után engedélyt kért a helyi apáttól, Fülöptől, hogy remeteségbe vonuljon a Trencsénnel átellenben emelkedő Szkalka hegyi barlangba. Nem élt teljesen egyedül, mert gyakran keresték fel társai, különösen barátja és tanítványa, Benedek vendégeskedett ott, aki később András nyomdokaiba lépett. A legenda szerint Zosimos apát szabályait követték, azaz a korai keleti kereszténység szigorú szabályai alapján éltek.

Remete imádat

András nemcsak imával, hanem favágással töltötte idejét, mert úgy vélte, hogy a fizikai munka jól kiegészíti az elmélkedő életmódot. Szervezete azonban nem sokáig bírta az önsanyargató életmódot és a nehéz fizikai megterhelést. Egyszer társai halva találták barlangja közelében. András halála után Benedek még három évig élt ott, az ő vesztét rablók okozták, akik megölték a magányos, senkinek sem ártó remetét. Testét a Vág-folyóba hajították, ahol egy évig feküdt, de teste teljesen épen maradt. Végül a nyitrai székesegyházban temették el társával együtt.

Az utókor emlékezete

A szent életű remeték kultusza hamar elterjedt a Felvidéken, és sokan keresték fel a remeték lakhelyének számító barlangot, valamint a közelben csordogáló gyógyító forrást. Az 1020-as években Boldog Mór megírta legendájukat. Szent László király idején, 1083. július 17-én mindkettőjüket szentté avatták, ezzel ők lettek az első magyar szentek. Avatásuk napja pedig máig ünnepnapjuknak számít. Zoborhegyre mai napig sok zarándok érkezik, akik kegyelettel emlékeznek meg az első magyarországi szentekről.