Bárki elolvashatja könnyfakasztó, de meglehetősen dilettáns honlapjukat nem túl szofisztikált magyar és angol nyelvű változatban is, mely azért érdekes, mert olyan konkrét információkat is tartalmaz, amellyel véleményem szerint a magyarok nagy része nincs tisztában, mivel a sajtóban erről mindkét oldalon különböző okok miatt mélyen hallgatnak.

Az csak a "muszlim menekültkérdés" egyik oldala, hogy mennyibe kerülnek napi szinten azok, akiket a menekülttáborokban illegális határátlépőkként szállásolnak el, etetnek és itatnak döntően magyar adóforintokból, bár ez sem elhanyagolandó kérdés a magyar gazdaság gyengítése szempontjából. Bizonyára sokunkban felmerül, hogy mi történik azokkal, akik menekültstátuszt kapnak. Sajnos ezeknek a számát illetően semmiféle adatot nem találtam, azon kívül, hogy 2014-ben kb. 250 000 (!) külföldi élt Magyarországon ilyen vagy olyan jogcímen, de ebből nem derül ki, hogy mennyi a tényleges afrikai és közel-keleti "letelepülő".

Csak sejthetjük, hogy jóval több, mint kellene, mert akkor nem lenne akkora állandó muszlim csődület a Fehérvári úton és környékén, nem lenne kismillió teljesen felesleges kebabos és török étterem a magyar kifőzdék és éttermek helyett, és nem virágoznának a néger drogdílerek kábítószer-üzelmei a Blaha környékén, amit ki tudja, miért néz el Pintér úr olyan nagyvonalúan.

Feltételezem, az lehet az oka, hogy a magyarokat segítő és védő Betyársereg sokkal nagyobb nemzet- és belbiztonsági kockázatot jelent Magyarországnak, mint az afrikai bűnöző csürhe. Innen egyébként már hamarosan egyenes út vezet a svédországi már-már tűrhetetlen állapotokhoz, ahol a muszlimbűnözés mára olyan méreteket öltött, hogy a svéd rendőrség nem mer belépni a muszlimok által elfoglalt svéd városrészekbe, ahol már a saríja jog uralkodik, és dühöng a dzsihád a fehérek ellen.

Akkor most térjünk rá néhány számszerű adatra a "letelepült" álmenekülteket illetően!

A Migszol hosszasan siránkozik, hogy 2014 előtt a szegény menekült – amennyiben megkapta a letelepedési engedélyt – "szégyenletesen" kevés, havi 28 500 Ft-ot kapott, plusz ugyanennyit lakhatási támogatásként. (Persze itt is találtak nyöszörögni valót amiatt, hogy az viszont számla bemutatásához volt kötve, és ugye tudvalevőleg a gaz magyarok nem adnak számlát az adófizetés elkerülése miatt a szegény, ámde kiugróan törvénytisztelő migránsnak. A havi támogatás összegének folyósítását a BÁH ahhoz kötötte továbbá, hogy a letelepedő delikvensnek magyar órákat kellett látogatnia, és az előírt órák 70%-án jelen kellett lennie. A Migszol szerint a feltétel már csak azért sem teljesülhetett, mert az órák rendkívül alacsony szintűek voltak. Ezt nyilvánvalóan a több nyelven beszélő, többnyire összehasonlító lingvisztikai előképzettséggel rendelkező afgán kecskepásztorok állapították meg, és ezért aztán nem is mentek többet órára, hanem inkább a Parlament előtt tiltakoztak méltatlan és sanyarú sorsuk miatt egy olyan országban, ahová a kutya sem hívta őket.)

A Migszol szerint az elviselhetetlenül kevés havi juttatás miatt a legtöbb beilleszkedésre annyira vágyó menekült végül hajléktalanná vált.

Az előző rendszerben a munkanélküli menekültek választhattak: vagy kifizetik a gázszámlákat télen, vagy nem fűtenek, de van mit enniük.

Csak az én fülemnek tűnik úgy, mintha a magyarok nagy többségéről beszélne a Migszol?

Mielőtt rátérnék arra, hogy a fáradhatatlan és pofátlan módon állandósult migszolos tiltakozás és a kormány vegzálása eredményeképpen hogy is néz ki a mai helyzet a szegény menekültek juttatásait illetően, ne feledkezzünk meg az első elképesztő megmozdulásról, amit már a Migszol szervezett, és tulajdonképpen ezzel alakult meg 2012. novemberében. Ebből az alkalomból több száz afgán menekült (a nyelvtanulásban nem annyira jeleskedő afgánok az ingyen pénzért úgy látszik, jobban mozgósíthatók) tüntetett ekkor a Parlament előtt, aztán 2013. januárban a Belügyminisztérium, majd 2013. februárban az EU-ház előtt is "megfelelő támogatást" kérve a kormánytól.

A legszánalmasabb "megmozdulás" azonban az volt, amikor 2013. júniusban 72 afgán csoportosan hagyta el Magyarországot, és utazott Németországba, "tiltakozásul" a magyar állapotok miatt. Később még további 20-30 menekült követte őket, ezzel is rámutatva arra, hogy a menekülteknek nincs "jövőképük" Magyarországon.

Bár többen lennének ebből a gyors helyzetfelismerő fajtából!

Most érkeztünk el a legizgalmasabb részhez, vagyis hogy mi a helyzet ma a menekültellátás pénzügyi részével kapcsolatban. Beszéljenek a számok:

A havi juttatást összesen 2 évig kapják a menekültek, melynek összege félévenként 22 500 Ft-tal csökken.

Egyedülálló személyek:
I. félév: 90 000 Ft
II. félév: 67 500 Ft
III. félév: 45 000 Ft
IV. félév: 22 500 Ft

Családok:

I. félév: 85 000 Ft/fő, 25 000 Ft/gyerek
II. félév: 63 750 Ft/fő, 18 750 Ft/gyerek
III. félév: 45 000 Ft/fő, 12 500 Ft/gyerek
IV. félév 21 250 Ft/fő, 6 250 Ft/gyerek

A családok havi juttatását 215 000 Ft-ban maximálták.

Természetesen mindenféle – egyébként jogos – feltételhez köti a BÁH a fenti juttatások kifizetését, de ebbe most nem kívánok részletesebben belemenni. Akit érdekel, a Migszol oldalán megtalálja.

Gondolom, az sem lep meg senkit, hogy a Migszol még ezeket az összegeket is rendkívül alacsonynak találja, mely szerintük veszélyeztetik a családok létbiztonságát. A Migszol azt is kifogásolja, hogy amennyiben a családok családi pótlékot is kapnak, annak összegével csökken a havi "ellátmányuk", és azt diszkriminatívnak találja, mivel a magyar családok kaphatnak más támogatást is a családi pótlék összegével való csökkentés nélkül.

Van pofájuk azokhoz a magyar családokhoz hasonlítani a jöttmenteket, akiknek a felmenői építették fel ezt az országot, és vérüket adták védelméért!

Nem tudom, hogy mit szól mindehhez a kedves olvasó, aki idáig elérkezett az olvasásban. Én ordítani tudnék. Emberek, ez nem lehet igaz! A magyar minimálbér 105 ezer Ft/hó, amiért a magyar ember egy egész hónapot gürcöl!

Sokan a 2 év leteltével vagy még hamarabb tovább állnak, ami alapjában véve jó az egész országnak, de így a nekik kifizetett összeg gyakorlatilag kidobott pénz, aminek biztosan jobb helye lett volna fiatal pályakezdő vagy gyermekes magyar családok zsebében.

Ami azonban a legaggasztóbb számomra, az a jövő. Több százezer álmenekült trappolt át határainkon, és szennyezte fekáliával szent földjeinket az utóbbi másfél évben. Nem tudom, hányan kaptak menekültstátuszt, azok most hol vannak, és mit csinálnak. Nem tudjuk azt sem, hogy mi a terve a kormánynak a többivel. Elindult-e már a visszatoloncolás, és milyen ütemezésben? Mi lesz azokkal, akiket a Nyugat visszatoloncol, és azokkal, akik ki sem jutnak oda, de nem regisztrálták őket Magyarországon? Az utóbbiak nyilván bujkálnak valahol, és csak idő kérdése, hogy ősi ösztöneik és a kétségbeesés mikor hozza ki belőlük a muszlim fenevadat.

A kormánytól ezekre a kérdésekre semmilyen választ nem kapunk. Persze értjük mi, hogy épül a kerítés, de mi lesz addig és utána, ha majd a vademberek a kerítést kivágják vagy átmásznak rajta? Feláll-e a határőrség, és végre elszánja-e magát ez a kormány arra, hogy ne csak retorikában, hanem a valóságban is megvédje állampolgárait, a magyar családokat, időseket, betegeket, gyerekeket, egyszóval a magyarok jövőjét?

Mi nem menthetjük meg sem a Közel-Keletet, sem Afrikát, és nem is akarjuk. Építeni és dolgozni kell, de azt mindenkinek a saját kultúrkörében. Mi, magyarok nem vagyunk hajlandók gyökeresen más hitű és értékrendű népek vallási fanatizmusáért és az ennek eredményeképpen elmulasztott történelmi lehetőségeiért kárpótlást nyújtani.

Kérem a jó Istent, hogy segítsen meg minden tisztességes magyar embert ezekben a nehéz időkben!

L. J.