Le roi régne et ne gouverne pas - ezt a közjogi igazságot, mely dokumentálására ma is sok példát tudunk, Thiers /1797–1877/ használta gyakran a National című francia lapban irt cikkében. De már Jan Zamoiski /megh. 1605/ is használta latin formájában a lengyel országgyűlésen:” Rex regnat, sed non gubernat.”

Lengyelül és deákul igen, de magyarul nem hangozhatott el hétszáznyolcvanöt esztendővel ezelőtt, hogy „a király uralkodik, de nem kormányoz”, mert már akkor kitűnő ötlete támadt az Erdély délkeleti csúcsát német lovagrend vitézeinek adományozó II. Endre királynak, hogy az elidegenített javakat visszavegye, a Barcaságot a szászok földjéhez kapcsolja, kiknek kiváltságait 1224-ben újból megerősítse.

Az új nemzetpolitika alapelveiben az identitás megőrzésére koncentrál, a normatív támogatáspolitikát és a versenyképességet elősegítő fejlesztési stratégiákat ötvözi. Célja a felzárkózás elősegítése, az együttműködés, a közös fejlesztési stratégiák, közös térség- és intézményfejlesztés kialakítása, amely elősegíti a térségi kapcsolatok szorosabbra fűzését, majd egyesítve a területet, melyet Szászvárostól a székelyek földjéig elfoglaltak, és hozzáadva a sebesi székelyek területét is. A nagy szellemű uralkodó megvetette a nemesi alkotmány alapjait. Akaratlanul az Aranybullának nevezett híres szabadságlevél /melyet hét példányban állított ki a király, és aranypecsétjével erősített meg/ és az Andreanumban privilegizált szász területegység kiterjesztésével olyan közjogi testület állt elő, amely a belső közigazgatás és igazságszolgáltatás saját jogi alapján kimeríti az autonómia fogalmát.

A honi magyarság véleményét meghallgatva alakulnak ki a nemzeti jelentőségű intézmények. Így az akkori erdélyi közviszonyokra jellemző módon a szászok nem tartoztak valamilyen egyházi joghatóság alá, mert úgy magyarázták II. Endre kiváltságlevelét, hogy nemcsak a szebeni, újegyházi, sinki és brassói esperességek tartoznak a szebeni prépostság alá, hanem a többiek is. .

Ugyanis a király megígérte, hogy senkinek falut vagy birtokot földjükön nem adományoz. Bírájukat, papjukat szabadon választhatják. Kereskedőik vámot nem fizetnek, ellenben a kamarának évente járadékot adnak. A szász ember szemében az egyház elsősorban a népegység /később nemzetegység!/ kifejezője és a vallással össze nem függő demokratikus törekvésének szintere. Nemzeti öntudatában szinte „koraérett” módon következetesen intelligens, anyanyelvének védelmére elkötelezett. Magával sodorja a vidéket is.

Csak a magas nemzeti identitás, evolúciós antropológia magyarázat arra, hogy 1486-ban megalakult a szász egyetem, az Universitas Saxonum. A szászok tisztán szellemi előzményeit vizsgálva, az egyházi reformmozgalomból, - mint általában egész Európában – a humanizmus gyökérzetéből sarjad, melynek eredménye a Landeskirche /tartományi egyház/. Önálló egyetem! – és ez természetes.

Igényes nemzetközi szerződésünk, preambulumunk van, mert király és nemzet legendás nemzetségős eredetű. Nemzet és állam kettőssége egyre jobban keveredik egymással. A változás kapcsán a vérségi szervezetű nemzet rendi tagoltságúvá válik. Így tehát a honfoglaló magyarsággal azonos feltételeket keresők a legtermészetesebb utakat, Erdély kapuit választották Nyugat felé. Otthont találtak: önrendelkezésben és anyanyelvű egyetemben az Árpád-házból való kormányzó, II. Endre /1205-1235/ Adreanum szerint.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés