A Heti Válasz hetilap legfrissebb száma egy kettős interjút közölt, melyben szembe állította egymással Németh Zsoltot, valamint Schiffer Andrást, az LMP társelnökét.

Mint ismert, az Európai Parlament többsége (EP) júliusban elfogadott egy ajánlást az amerikaikkal tárgyaló Európai Bizottság (EB) számára a transzatlanti kereskedelmi-beruházási partnerséggel kapcsolatban. Bár néhány módosítást valóban sikerült megfogalmazni, például az EP-határozat az államok és a multinacionális cégek közötti vitákat rendező magánbíróságok létrehozását elutasította. De ez, és erre az ellenzéki párt országgyűlési képviselője is felhívta a figyelmet, csak egy szokásos trükk, miközben a lényeg változatlan.

Az EP-ben egyébként a teljes Fidesz-frakció igent mondott a TTIP-re, amivel közös oldalra került a szocialistákkal, valamint a gyurcsányista DK-val. Ha más nem is, de ez a tény legalább felkelthette volna a gyanút a fideszes politikusokban.

Természetesen, voltak olyan magyar képviselők, akikben megszólalt a vészcsengő, és a határozat ellen szavaztak: Morvai Krisztina, Balczó Zoltán (mindkettő Jobbik), Jávor Benedek (Együtt – PM), valamint Meszerics Tamás (LMP).

Németh Zsolt a Heti Válaszban közölt interjúban leszögezte, a Fidesz támogatja a megállapodást, ám nem minden áron. Hogy feloldja ezt az ellenmondást, magát Orbán Viktort idézte:

a miniszterelnök szerint ki kell nyitni az ablakot Európa és Amerika között, de fel kell szerelni egy szúnyoghálót.

Ez aztán egy gyakorlatias tanács (nevetős szmájli – a szerk.).

A külügyi bizottság fideszes elnöke elmondta azt is, hogy legalább három (!) érv szól egy transzatlanti kereskedelmi egyezmény megkötése mellett.

1. A magyar cégek és munkavállalók érdeke a minél akadálytalanabb kereskedelem. (Hogy miért, az nem derül ki. Talán mert a magyar munkavállaló így könnyebben nyit cukrászdát Washingtonban – szerk.).

2. Mivel megrekedtek a globális szabadkereskedelmi egyezmények, ezért szükségesek a kétoldalú szerződések. (Nem azért buktak el azok az egyezmények, mert nincs szükség erre a neoliberális gazdasági modellre? - a szerk.).

3. Új partnerséget kell kialakítania a nyugati szövetségeseknek a háborúkkal, terrorizmussal, népvándorlással terhelt világban, ezért egyfajta gazdasági NATO-ra van szükség, ami a TTIP keretein belül valósulna meg. (Ez egy újabb ékes bizonyíték arra, hogy a TTIP nem egy kereskedelmi egyezmény, igaz, ezt a fideszes politikus is elismerte: a megállapodás kereskedelmi hatása nem döntő, enyhe növekedést eredményez. A kereskedelem ugyanis már ma is meglehetősen szabad, a tarifák területén már nincs sok mozgástér.)

Németh Zsolt ugyan egyik mondatában kiemelte, hogy az élelmiszer-biztonság, a genetikailag módosított élelmiszerektől (GMO) való mentesség a magyar polgárok számára életviteli kérdés, azonban ezt agyoncsapta azzal, amikor arra figyelmezteti az Olvasókat, hogy az EU már megállapodott Kanadával (CETA), amely egyezmény viszont kiveszi a szúnyoghálót az ablakból az észak-amerikai biotechnológiai vállalatok előtt.

A fideszes országgyűlési képviselő aztán lelebbenti a fátylat a kormány keleti nyitásáról is:

a nyugati világnak már most fel kell készülnie, hogy biztonság- és gazdaságpolitikai nyomás alá helyezik a feltörekvő ázsiai piacok.

Tessék?! Most akkor együtt süllyedünk el a liberális nyugattal?! Véget ért a szabadságharc?

De, hogy elcsendesítse a kételkedőket, végül arra is emlékeztetett: a hatásokat viszont csak hosszú távon érezzük majd, a hasznát talán gyermekeink fogják látni.

Szóval, némi malíciával, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc, az elmúlt 25 év magyar közéletének két formálója, most összefognak gyermekeink jövőbeni boldogulásáért.