A Talmud nem más, mint azoknak a tanoknak összes­sége, amelyeket már a farizeusokban ostorozott Krisztus Urunk maga a Talmud is megemlékezik a farizeusok által Krisztus ellen felhozott vádakról, valamint azokról a rabbik­ról, akik Krisztus Urunkat kiátkozták. Ma már eldöntött tény az, hogy a Talmudban több helyen említett "Jesu han­nozri" Ô kivüle más személy nem lehetett, hiszen a pápák is részben erre a "Jesu"-ra vonatkozó passzusok miatt tették indexre a Talmudot. Ezt a "Jesu" nevet egyébként így kom­mentálják a talmudisták: "Legyen az ő neve és emléke ki­írtva" (Jichma semu vezikkaron; lásd Ph. Lederer' rabbi: Hebräische und Chaldäische Abkürzungen, Frankfurt, a. M. 1894.) Letagadhatatlanul bizonyitja ezt Kimchi Dávid rabbi: "Feleletek a keresztényeknek" című apológiája a keresztény vallás ellen, amelyet a zsidók titkos könyvéből, a "Chesro­noth"-ból magyarra fordítva nemrég adtam ki. Egyébként maga a Talmud is elmondja a Sabbath 104 b. lapján a Tosephotban, hogy "Jesu" Jehosua ben Parechja napjaiban élt.

Az Aboda zára 6 a. lapján pedig ezt mondja: Nazarénu­sok azok, akik egy embernek tévelyében élnek, ez parancsolta nekik, hogy egy közönséges napon ünnepeljenek szombat he­lyett. Szintúgy vitán felül áll, hogy az "akum" elnevezés alatt (csillagimádók) egyedül a keresztények értendők, mi­ként Klein Jenő budapesti rabbi és vallástanár is "Peszah törvényei" című fordításában (112., 113. stb.) ezt az "akum" szót folyton "nemzsidó"-val fordítja. Ennek az "akum" szó­nak használata akkor vált szükségessé, amikor a pápai cen­zura a Krisztust és a Szűzanyát gyalázó kifejezéseket, vala­mint a "gójokra" vonatkozó passzusokat a Talmudból kido­batta. Az imént említett "Chesronoth" című titkos könyvben azonban mindenütt „gój" vagy .,nokhri" (idegen) áll, ahol a megcenzurázott Talmud az „ákum" szót használja. A Sul­chan arukh, a zsidók törvénykönyve, az I. kötet 113. pontjá­ban ezt mondja: Ha imádkozik (a zsidó) és arra jön egy ákum, kezében csillagot (azaz keresztet) tartván, a zsidó ne hajtsa meg a fejét.

A Talmudot eddig tíz pápa tette indexre, illetőleg elren­delte annak elégetését; éspedig IX. Gergely, IV. Incze, IV. Ho­nor, III. Gyula, IV. Pius, V. Sixtus, VII. Kelemen.XI. Ince, XIV. Benedek, XIII Leó. (Ennek ellenére a zsidók azt állí­tották az egyik Talmud-pörben, hogy a Talmudot négy pápa is approbálta!) Már a tridenti zsinat eltiltotta a Talmudnak és magyarázatainak kinyomatását. Ezért a Talmud Bázelben már "Hat sorozat" címmel jelent meg. Ebből sok passzust kihagyott a cenzurázó bizottság, azonban ezeket mind meg­találjuk egy titkos könyvben. amelynek címe: „Hiányok a hat sorozatból". (Chesranoth hassisa szedarim.)
A Talmud tartalma mindenkor érdekelte a kereszténye­ket. Nemcsupán azért, mivel a Talmud képezi a rabbiképzés tananyagát hanem kivált azért, mert annak tartalmát a zsi­dók mindig a legnagyobb titok leple alatt őrizték.
A Zsidók még minden Talmud-fordításra azt mondták, hogy hamisítvány. Nekik senki" sem tud fordítani, ők maguk meg nem mernek fordítani. Rohling Agoston dr. fordításáról is egyre azt írják; hogy hamisítvány, holott Rohlingnak vala­mennyi Talmud-idézete benne van az eredeti Talmudban.*

*) Figyelmeztetés. Rohling könyvében nem csupán a Talmud szövegéből, hanem á Sulcha Arukhból (Orach chajjim, Jore dea, Chosen-hammispath, Eben haezer), valamint Majmonides, Men a­chem stb. könyveiből is találunk cea 200 idézetet, amelyeket né­mely agitációs fordítók, akik sem theológiai ismerettel, sem héber tudással nem rendelkeznek, mint Talmud-szöveget szoktak idézni.

5. old.
Az én fordítás omról pedig már többízben azt írták, hogy az egészet Rohling könyvéből ollóztam ki, holott én ötszörte több passzust adtam a Talmudból, mint amennyit Rohling lefordí­tott. Azt viszoont nem akarják tudomásul venni, hogy az én fordításom teljesen megegyezik dr. Goldschmidt Lázár fő­rabbi német fordításával (Berlin, Jüdischer Verlag 1932.), akit sehogysem lehet hamisítással vádolni! (Ezt az egyező­séget a budapesti büntetőtörvényszék is megállapította.) Goldschmidt főrabbi német fordítását manapság már meg le­het találni a legtöbb közkönyvtárban, sőt magánembereknél is. Nagy vakmerőség kell tehát ahhoz, hogy valaki a keresz­tény fordításokat hamisítványoknak mondja, mikor azoknak minden sorát bárki ellenőrizheti.
Nekik persze érdekükben áll, hogy mindezt letagadják; sőt nem egyszer írták rólam azt a rágalmmat, hogy engem a törvényszék hamisításért megbüntetett. Azt is többször meg­írták, hogy a héber betüket sem ismerem, mert a könyveim­ben idézett héber szavak kiejtését nem az ő galiciai zsar­gonjukban írtam le.
Ennek következtében azzal kell kezdenem, hogy a gyen­gébbek kedvéért az idevonatkozó ítéletek megokolását kivo­natban ismertetem,
I. Az első Talmud-per 1923-ban kezdődött, vagyis akkor foglalták le könyvemmet, amikor már 13 év óta volt forga­lomban s már öt kiadást ért el. A büntetőtörvényszék 1925 január 14-én 7657-1923. sz. a. hozott ítéletének megokolásá­ból ideiktatok néhánysort: "A kir. törvényszék megállapí­totta, hogy a Luzsénszky Alfonz fordításában előfordult ocs­mányságok” az eredeti Talmudban kivétel nélkül mind fel­találhatók. Az eredeti szöveg durvaságát nem túlozza, nem torzítja. Luzsénszky Alfonz fordítása általában az eredeti hé­ber szövegben előforduló részek hű fordítása. .. Az ő fordí­tása hű, amennyiben az eredeti Talmudban előforduló része­ket eredeti értelemben adja vissza."
A kir, ítélőtábla 4148/9251925. sz. ítéletének megoko­lása ugyanezt mondja: A kir. törvényszék által alkalmazott szakértő véleménye szerint mindaz, amit vádlott a fordítás­ban idéz, az eredeti Talmudban kivétel nélkül feltalálható; vádlott az általánosan használt, soha semmiféle törvényes
_______________
A Talmudjude rendszeres. jegyzetekkel ellátott fordítása 1881ben jelent meg Geminitől. később Huszár Károly adta ki 1905-ben. Azóta többen ollóztak belőle. miként az én fordításomból is,
a 112 ilyen passzust inkrimináltak.
_______________
6. old.
rendelkezésekkel nem tiltott, bárki által bármikor megszerez­hető hébernyelvü Talmudot híven fordította le; vádlottnak a jóhiszemüségre alapított védekezése is elfogadható alappal bír, amennyiben a kir. ügyészség az előző kiadások terjesz­tését engedélyezte.

II. A második Talmud-perben, amelyet távollétemben tudtomon kívül beszüntettek, a fölesketett szakértő, dr. Kmoskó Mihály egyetemi tanár, szakvéleményében a követ­kezőket jelentette ki: "Kilencvenhét idézetet dolgoztam fel. . . A büntetőtörvényszék első kérdésére, vajjon a Luzsénszky által közzétett fordítás a Talmud eredeti szövegének meg­felel-e, különösen abban a részben, amelyben a keresztény­ségre nézve sértő kitételeket tartalmaz, határozott igen­nel kell felelnem. A Gemara elméletben a nemzsidók­kal szemben arra az álláspontra helyezkedik, hogya nem­zsidók nem emberek, hanem állatok, temetőik tehát levitikus értelemben vett tisztátalanságokat nem tartalmaznak. Zsidó bíró előtt a nemzsiló sokkal szigorúbb elbánásban "részesül, mint a zsidó. (Lásd Baba k. 100 a.) Találkozunk olyan véle­ményekkel is, hogy a nemnzsidók kifosztása, becsapása, meg­engedett dolog. Ami azt a kérdést illeti, hogy említi-e a Talmud a kereszténységet, annyi tény, hogy a Talmud több helyén esik szó Jézusról. .. a Talmud szövegében elűforduló gyalázkodások és nevek egyes szentatyáknál (Origenes, Epi­phanius, Joannes Damascenus) is említtetnek, s újabb idő­ben már a zsidók legnagyobb része is elismeri, hogy a J é z u s r a vonatkozó Talmúd - idézetek a Meg­váltó személyére vonatkoznak. A második kér­désre tehát azt kell válaszolnom, hogy a Luzsénszky által csoportosított idézetek elbírálásánál perdöntő szerepet nem játszanak, mivel a Talmudban a nemzsidók ellen intézett invektivák oly gyakoriak, hogy azok érteméhez a két­ségnek árnyéka sem férhet".

III. Jóllehet a fenti ítéleteket mindenütt publikáltam, Szabólcsi (Weinstein) Lajos az "Egyenlőség" című fajlapban továbbra is holmi talmudhamisítványokat emlegetett. Sza­bolcsit ezért a förmedvényért a büntetőtörvényszék 13.356­1934. sz. ítéletével 100 pengőre ítélte. A kir. ítélőtábla pedig, tekintettel arra, hogy Szabolcsi sajtó útján elkövetett rágal­mazásért már többízben volt büntetve, a bírságot 2085/1935r sz. ítéletével 250 pengőre, az ügyvédi költséget 140 pengôre emelte. Szabolcsi semmiségi panasszal élt, ezt azonban 5 nap­pal a kúriai tárgyalas előtt visszavonta s még 39 pengő vég­rehajtás költséget fizetett.

Kiddusin

94. oldal Eljegyzések

2 a. lap. A nőt háromféle módon lehet feleséggé tenni és kétféle módon kapja vissza önállóságát. Meg lehet ugyanis szerezni a nőt pénzen, okirattal és elhálással; visszanyeri pedig önállóságát váláslevéllel vagy a férj elhalálozásával.

40 a.. lap. Ha valaki látja stb. lásd a Moéd Katan 17 H. lap.

49 b. lap. Tíz mértéknyi bölcseség jött a világra; kilenc részt kapott Izrael földje s egyet a többi világ. Tíz mérték­nyi szépség jött a világra; kilenc részt kapott Izrael földje, egyet a többi világ.

68 b. lap. Tudjuk, hogy az idegen növel való házasság semmis, honnan tudjuk azonban, hogy a gyermek vele egyenlő? Az Irás mondja (Exodi 21, 4.): "Az asszony és gyermeke uránál maradnak".
Hogyan áll ez a nemzsidó nő­ről? Az Irás mondja (Deuter 7, 3.) Ne lépj velük házasságra. Tudjuk, hogy a vele való házasság semmis, hogy a gyermek vele egyenlő. Jochanan rabbi felelé Sinlon bar Jochaj rabbi nevében: Az Irás mondja (Deuter. 7, 4.): Mert eltévelyítik fiadat tőlem. A te fiad egy izraelita nőtől a te fiadnak hiva­tik, a te fiad egy nemzsidó nőtől azonban nem hivatik a te fiadnak, hanem az Ő fiának: Rabina mondá: Ebből követ­kezik" hogy a te leányod fia, aki egy nemzsidótól született, a te fiadnak nem neveztetik. Tehát el kellene fogadnunk hogy Rabina azon a nézeten van, miszerint egy nemzsidónak vagy egy rabszolgának egy zsidó nővel való egybekeléséből született gyermek egy fattyú. (Ugyanezt ta­nítja Rasi és a Tosephoth.)
71 a. lap. Rabba ben Bar-Chana mondja: Aki egy magához nem méltó feleséget vesz, az az írás szerint olyat cselekszik, mintha az egész világot felszántotta és sóval behintette volna. Ugyan ő mondja: Aki magához nem méltó feleséget vesz, azt Elijahu (Illés próféta) karóhoz köti és megkorbácsolja.
71 b.l lap. Egyszer Ula Jehuda rabbihoz ment és amint annak felnőtt fiát, Jizchak rabbi látta, így szólt Jehuda rabbihoz: Miért nem veszel te a fiadnak feleséget? Az így felelt: Hát tudom én, hogy honnan vegyem? Emez viszonzá: Hát tudjuk mi, hogy kitől származunk? Te talán azt akarod ezzel mondani, hogy, ha egy rabszolga hál egy izraelita nővel, akkor a gyermek alkalmas? (Törvényes.) Avagy tán mi azoktól származunk, akikről az mondatik (Amosz 6, 4.): Elefántcsontágyakban alusznak és büzlenek fekvöhelyükön? ….. Ezért kll most számkivetésbe menniök.

76 b. lap. Jehuda rabbi mondá: Dávidnak 400 legénye volt, mindnyájan elfogott szép pogány nőktől valók voltak, a hajuk le volt nyírva és be volt fonva, aranykocsiban ültek és a csapatok élén haladtak. Ezek voltak Dávid házának ökölvívói.
80 b. lap. Egy férfiúnak nem szabad két nővel egye­dül lennie, de egy nőnek szabad két férfival egyedül lennie; mert a nők könnyelműek.

81a. lap. Meir rabbi gúnyolta a bűnösöket. Egy napon megjelent neki a sátán egy folyó tulsó partján asszony képé­ben. Minthogy azonban csónak nem volt ott, egy kötelet dobott át neki egy léccel s azon próbált átkapaszkodni. A kötél felénél azonban elhagyta ôt a szenvedély, s ekkor a sátán így szólt: Ha az égben nem lett volna rólad kimondva: Vigyázzatok Meir rabbira és az ő Tórájára, - akkor két fillért sem adtam volna a te véredért.
Akiba rabbi is gúnyolta a bűnösöket. Egy napon meg­ jelent neki az ördög pálmafa tetején asszony képében. Akiba fel akart hozzá kapaszkodni, mikor azonban a pálma felénél volt stb. mint fent……

126. lap

Baba mezia

A középsô kapu.
24 a. lap. Simon bar Eleázár rabbi mondja: A talált jószág csak akkor a megtalálóé, ha a lakosság többsége nemzsidókból áll, de akkor nem, ha a többség izraelitákból áll.
26 a. lap. Ha valamely házat egy idegen bérel, akkor a talált tárgya (zsidó) -megtalálóé, még akkor is, ha ő azt a ház közepén találta. Res Lakis mondá erre Bar Kappara ne­vében: Ha azt a házat legalább három zsidó szállásul hasz­náltta.
26 b. lap. Ha az ember látja, hogy valaki homokba ej­tette a pénzt s az ember megtalálta, magáhozvette, akkor nem szükséges az illetőnek visszaadni. Ha valaki egy fiókban ta­lál valamit, akkor az az övé; ha a boltiasztal és a szatócs között, akkor az az övé; ha egy pénzváltó előtt (találta) akkor az övé; ha a pénzváltópult és a pénzváltó között, akkor a pénzváltóé. Ha valaki a felebarátjától gyümölcsöt vett, vagy valaki neki gyümölcsöt küldött és a között pénzt talál, akkor az az övé; ha azonban be van kötve, akkor tartozik kikiáltani.
Rasi. És ha úgy is van, akkor is ki kell kiáltani a talált jószágot, ha az elvesztöje egy testvéred és nem egy nemzsidó; mert Rabina azt tanítja, hogy csak egy idegennek elvesztett jószágát szabad megtartani.
27 a. lap. A rabbik tanítják: Az elvesztett tárgyat ki kell kiáltani, kivéve az olyan dolgot, aminek egy peruta ér­téke sincsen.
Rasi. És ha ez így van is, mindazáltal csak akkor kell kikiáltani, ha az elvesztő testvéred (hitsorsosod), mert Ha­nina rabbi azt tanítja, hogy egy nemzsidónak elvesztett jószá­gát szabad megtartani. .
32 b. lap. Ha a barom egy nemzsidóé, a teher pedig egy zsidóé, akkor az ember hagyja (az állatkínzást); ha a­zonban a barom egy izraelitáé, a teher pedig egy nemzsidóé, akkor segíteni kell. (Ugyanez áll a Chosen-hammispat 273, 3 alatt.)
33 a. lap. Ha az ember az Irással foglalkozik, akkor ez valami, azonban semmi különös; ha a Misnával foglal­kozik, ez már valami és el is nyeri jutalmát is., ha azonban a Gemarával foglalkozik, annál nincsen nagyobb. Igy ta­nítja ezt Jehuda rabbi: Az van írva (Iza. 66. 5.): Halljátok az Úr igéjét, ti, akik reszkettek az ő igéjétől; ez jelenti a bölcseket; a ti testvéreitek: ez jelenti az írástudókat; a ti el­lenségeitek: ez jelenti a misnaismerôket; akik benneteket el­taszítanak: ez jelenti a földműveseket. Az mondatik (u. o.):
Meglátjuk a ti örömeteket, ők pedig megszégyenülnek, azaz: a világi népek megszégyenülnek, az izraeliták pedig örven­deni fognak. Rasinál és a Tosephothban ugyanez mondatik.
36 b. lap. A rabbik azt tanítják, hogy az állatokat a pusztítóangyal öli meg, úgy múlnak ki.
37 a. lap. A nyilt kérdések nyitvahagyandók, míg Elijahu (Illés próféta) el nem jön. (Ez a szabály többször elő­ fordul; egyébként megegyezik a Makkabeusok I. könyve 4, 46. versével.)
42 a. lap. Az ember mindíg tartsa a pénzét kéznél. Min­díg háromfelé kell osztani a pénzt: egy részt ingatlanban, egy részt áruban, egy részt kéznél kell tartani. Ha az ember megmérte vagyonát (megszámlálta a pénzét) és azután mond­ja reá az áldást, akkor ez hiábavaló imádság, mert az áldás sem egy megmért, sem egy megszámlált dologra nem száll, hanem csak olyanra, ami még el van rejtve a szemek elöl.
Semuél mondá: a pénzt csak a földben lehet tartani, és pedig három tenyérnyi mélyen, hogy a kutya ki ne kaparhassa; a falba rejteni nem tanácsos, mert már vannak falkopogtatók.
48 b. lap. Nachman rabbi mondja: Ha (egy zsidó) a hitsorsosa vagyonát egy nagykereskedônek adja el, akkor hütlenségetkövet el.

Tosephoth. Nem szükséges mondani, hogya nemzsidók megcsalása az igazság szerint való dolog; Asi rabbi is azt mondja a Baba kamma 113. lapján, hogy az idegenek meg­ rablása meg van engedve, és azt mondja, hogy az a véle­mény, amely szerint a nemzsidók megrablása meg van en­gedve, az ö szavainak magyarázatából következik.

58 b. lap. Mindazok, akik leszállnak a pokolba, fel is jönnek hármat kivéve: aki egy férjes (zsidó) nővel hál, aki hitsorsát nyilvánossan megszégyeniti, és aki hitsorsának csúfnevet ad.
Tosephoth. Aki egy nemzsidó nôvel csak azért hál hogy a törvényt megszegje.

Gyöngyszemek a zsidó magasztos morál, mély bölcsesség és a csupa ész és felvilágosultság nagy könyvébôl

Legelöször Izrael országa teremtetett, azután az egész világ. Izrael országát maga az Úr öntözi, az egész világot egy követe. Izrael országa esövizet iszik, az egész világ pedig a maradékot. Izrael országa iszik elöször és ezután az egész világ, hasonlóképpen az olyan emberhez aki sajtot készit s az élveszhetô részt kiváasztja, a hasznavehetetlent meg otthagyja. – Miként a világ szelek nélkül nem állhat fenn, éppugy nem tudna zsidók nélkül fennállni. – Tosephoth. A gójnak nem szabad a törvény szavait megmagyarázni. A gój, aki a Törvénnyel foglakozik, méltó a halálra. – Mit jelent a Sinaj hegye? Azt a hegyet jelenti amelyröl a gyûlöet a föld minden népére kiterjedt. - Ha egy nem zsidó egy izraelitát megüt, méltó a halálra; ha valaki egy izraelitát arcul üt, az éppen anyit tesz, mintha az istenséget ütötte volna arcul. – Tosephoth. Mair rabbi szerint a nem-zsidóknak nem lehet mondani: Ti embereknek neveztettek. A gójok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nem-zsidó halált érdemel, míg a zsidónak megengedett dolog. - Tosephoth. Egy tetvérednek (zsidónak) megrablása nincs megengedve, egy nem-zsidónak megrablása meg van engedve, mert azt mondatik: Ne tégy testvérednek igazságtalanságot, tehát ebbôl az következik, hogy a tesvéredet ne rabold meg, nem pedig az, hogy a nem-zsidót ne rabold meg. – Miért piszkossak a nem-zsidók? Mert ôk nem állnak a Sinaj hegyen. - A nem-zsidók nem hitvestársai az asszonyoknak, hanem csak paráználkodásban élnek; mint a mi szamaraink és barmaink, úgy vannak a nem-zsidók az izraeliták között. – A férfi bármit tehet a feleségével, ami neki tetszik; ez éppen úgy van, mint mikor az ember a mészárostól egy darab húst hoz és azt csinál vele, amit akar, vagy egy hallal, amit a halásztól hoz. – Ha egy pap az ünnep beállta után egy pattanást kap, akkor egy társa nyomja ki neki a fogaival; de csak is a fogaival, s nem valami ezközzel, még akkor is ha a pattanás a hasán van. – Chanina rabbi mondja: Mérges csípés ellen igyék az ember negyvenapos vizeletet, mások szerint lábvizet. – A rabbik vitatkoznak, hogy szabad-e ünnepnap tubákolni, falevélböl legyezôt csinálni, fogpiszkáló faragni. – A rabbik vitatkoznak, hogy ha valaki szombaton a jobb lábára húzta fel a ballábára való papucsot, szabad-e neki összefûznie.

A kötetben még több száz hasonló mély bölcsesség és hasznos tanács található zsidók részére, és egyben okulásul a szamarknak, barmoknak és gójimoknak, ha az uraik a zsidók megengedik nekik.

A forditás hitelességét, többszöri nyomozás és alapos vizsgálat után a magyar bíróságok többször is megállapitották és döntésüket hitelesitették.

A könyvet forditotta és kiadta: Luzsénsky Alfonz.