Debreceni olvasónk története:

Egy pár napja történt eset alapján úgy gondoltam, nincs kihez fordulnom a problémámmal, ezért ti vagytok az utolsó reményem, hogy megtudja az ország, mi is a színtiszta magyar valóság.

Amikor a szenny ömlik a televízióból, sugallva és sugározva, hogy Magyarországon nincs cigánybűnözés, akkor a ma felnövő billentyűzettépő generáció csak akkor nem hiszi el ezt, ha saját példáján megtapasztalja ennek ellenkezőjét.

Történetem a következő: augusztus 13-án éjjel, én és egy jó barátom sétáltunk Debrecen főteréről a mellette fekvő, hozzá szorosan kapcsolódó térre, ahonnan tartottunk volna hazafele, ám egy kis problémába ütköztünk.

A barátom, nevezzük V-nek, egy ismerősét kereste, és emiatt érdeklődve fordult egy közelben ülő négy fős társasághoz, akik nemes egyszerűséggel szembeköpték őt.

Sajnos a sötétben nem láttuk, hogy cigányokról van szó, de tanult emberekként, és persze tapasztalatból is tudtuk, hogy az ilyenekkel nem érdemes kikezdeni. A balhét nem keresve – magunkban háborogva – el is indultunk a helyszínről.

Ekkor egy "kutya magyarok" kiáltás kíséretében arra lettem figyelmes, hogy az egyik cigány hátulról leütött engem. A földre zuhantam. A következő pillanatban már ketten püfölték a fejem és rúgták a bordáimat, miközben a földön feküdtem.

V. ezt meglátva a segítségemre kelt, ekkor engem ott hagyva rászálltak, mint a varjak, kis idő múlva már az ő teste felett károgtak… A végeredmény az lett, hogy kitört egy fogam, egyet a hajszál tartott és a harmadiknak megrepedt a gyökere. V. barátom is összeszedett néhány zúzódást.

Maradék lélekjelenlétemmel tárcsáztam a 107-et, és egy járőr 5 percen belül a helyszínre is ért, de addigra a varjak már szétrebbentek. Szerencsére még időben sikerült utolérni és bilincsbe verni őket.

A baráti társaságomban sajnos többször előforduló esetből tanulva, az egyetlen dolog, amit kértem a kiérkező járőröktől, hogy hívjanak nekünk egy mentőt, mert látleletet kell vetetnem a feljelentés miatt. Be is vittek a kórházba, majd onnan a rendőrőrsre, ahol vérbe fagyva ültünk a parádés társaság mellett, mert a kórház még egy zsebkendőt se adott annak érdekében, hogy a vért letöröljem magamról.

Ezután kérdem én, Magyarországon nincs cigánybűnözés és magyargyűlölet? Ennyit ér a két év MMA-gyakorlatom, hogy a cigányok hátulról leüssenek és agyonverjenek – a szó legszorosabb értelmében? Úgy néz ki, igen, ennyit. A rendőrségen a nyomozó közölte velem, hogy ez maximum könnyű testi sértésnek minősül, mert csak két fogam tört ki a helyéről. Kérdem én ismét, ez a magyar törvénykezés? A magyart addig üthetik büntetlenül, míg csontja vagy három foga legalább ki nem törik, és csak ezután számít bűncselekménynek?

A történet legszomorúbb pontja, hogy a végén még a varjak járnak a legjobban ezzel, hogy közel péppé vertek minket, miután ilyen segítőkész a törvény és az ő oldalukon áll! Csak a fogsorom rendbetétele kerül majd közel 300 ezer forintba, és ezt is csak polgári peres úton nyerhetném el.

Ma már nem mehet ki az ember az utcára anélkül, hogy ne kötne belé egy utolsó féreg, vagy éppen indok nélkül ne verné őt laposra, csak azért, mert ő cigány, és te magyar vagy.

Ezután bátran kijelenthetem az eddig is nyilvánvalót, hogy Magyarországon nincs cigánybűnözés…

***

A fenti esetről a semmitmondó rendőrségi közlemény ide kattintva olvasható.
A megyei lapok beszámolói itt, itt vagy éppen itt is olvashatók.
A rendőrségi közleményben szereplő augusztus 15-i dátum persze hibás, a brtokunkban lévő orvosi látlelet is bizonyítja, hogy az eset az olvasó által közölt időpontban, 13-án történt.