Három-három vezető tisztviselő képviselte az Egyesült Államok külügyi, hadügyi, belügyi és pénzügyi államtitkárságát, két főtanácsadó az elnöki hivatalt, a többiek a szövetségi jegybankot (Fed), a bankjegykibocsátó hivatalt, a pénzjegynyomdát és az államkincstárt, a nemzeti vámhivatalt és a CIA-t képviselték. Fedett ügynökök gondoskodtak a biztonságukról és a tárgyalás teljes informatikai védelméről, ezúttal szokatlanul kis létszámban, nem akarva feltűnést kelteni a jelenlétükkel. Jól működtek: sikerült megőrizniük a tárgyalás előkészületeinek titkosságát, a sajtó nem jutott „füleshez” az összejövetelről; amelyet a legalkalmasabb napokra időzítettek: karácsony és újév közé.

A megbeszélés több tárgykörre terjedt ki, de végső soron egyetlen, hatalmas jelentőségű, mindennel összefüggő döntés meghozatala volt a találkozó célja. Első tárgyalási pontként a Fed és a bankjegykibocsátó intézmény képviselői tartottak tájékoztatót az amerikai dollár helyzetéről. Az nem volt új hír, hogy a zöldhasú a világ legelterjedtebb fizetőeszköze, de hogy mennyire az, új és újabb meglepetéseket tartogatott. Mert amíg 1995-ben még csak négyszázmil­liárd dollár készpénz volt összesen forgalomban, aminek harmada az Egyesült Államokon belül forgott, addig 2005-re a kibocsátott pénzmennyiség a kétszeresére nőtt. Az illegális ügyletek megnehezítése céljából 2010-ben a százdollárosra maximalizált és egyben modernizált bankjegyeket készítettek; kitudódott azonban, hogy az egymilliárdnyi százdolláros papírpénz egy része hibás, kiválogatásuk módját pedig nem találták meg.

Egy évre rá a Fed még biztonságosabb százdollárosokat nyomattatott. Az immár felmérhetetlen nagyságrendben forgó, vízjeles papír fizetőeszközt többféle biztonsági elemmel látták el, a háromdimenziós csíktól a színváltós képen át a mikroírásokig, nem csoda, hogy a gyakorlatilag hamisíthatatlan bankókat szívesen fogadják szerte a világban.

Washington felismerte az óriási lehetőséget a papírpénz fegyverként, hadianyagként történő bevetésére, tekintettel az eddigi nagy sikerre és alacsony kockázatra. A Fed tehát folytatta, sőt fokozta a bankjegyek nyomását és forgalomba hozatalát. Persze nem nyilvánosan, hanem konspirálva, és csakis az Egyesült Államok titkos, globális érdekeit szolgálva. Ezért hívták össze a legszűkebb létszámú agytrösztöt a teendők megbeszélésére. A kormányt képviselő tisztviselők a konferencia második napján álltak elő a farbával: a terv titkos neve EMP – European Migrant Project – volt.

A 2010-es évtized legnagyobb projektje Amerika számára az Európai Unióval való szabadkereskedelmi egyezmény megkötése. A világtörténelmi jelentőségű tervprogram mögött ott feszül az Államok és Kína közötti, több évtizedes árucsere-forgalom, ami mindennek nevezhető, csak nem kiegyensúlyozott, korrekt üzleti működésnek. Peking dollárban tartott devizakészletének bruttó értéke már 2006-ban elérte az 1550 mil­liárd dollárt, s azóta is évenként átlagosan háromszázmilliárddal növekszik. Az amerikai deficit Kínával szemben ugyan nem jelentős, Washington azonban magas termelői árai miatt nem tudja piacképes termékekkel kiegyenlíteni a tartozását. Érzékenyen érintette, hogy 2014-ben Kína és Oroszország között olyan egyezmény jött létre, miszerint az egymás közötti kereskedelem területéről kizárják a dollárt mint fizetőeszközt.

Az Egyesült Államok érthetően és önérdekűen megtesz mindent, hogy megszerezhesse Európa piacait. Bármi áron. Már 2014 előtt – meglehetősen diszkréten – kezdeményezte Brüsszelnél a Transzatlanti Szabad kereskedelmi és Befektetési Megállapodás (TTIP) előkészítését. Ezzel tulajdonképpen már be is tette a lábát az ajtórésbe: a számos területen és az aktuális politikai kérdésekben megosztott öreg kontinens lomha, végtelenül bürokratikus és korrupt EU-vezetése bármilyen szerződés megkötésére kapható, feltéve, ha ő is jól jár. Mi sem jellemzőbb az atlanti (v)iszonyra, mint hogy a kisebb területű és a hagyományos agrártermelésükre kényesen ügyelő uniós tagországok jelezték elsőként és sürgetik a tengerentúli gyakorlatban elterjedt génmódosított termények, vetőmagok szigorú, bajmegelőző kitiltását Európa földjéről.

Amerika foga azonban Európa „húsára” fáj. Számára menekülés az adóssághalmaz és a recesszió elől a világ második legerősebb gazdasági közösségének megkaparintása. Erről tárgyaltak mint a legfontosabb tennivalóról 2010 utolsó napjaiban harmincan. Döntésük lényege: a papíralapú fegyver mindig kéznél van, bármikor nyomtatható, a hibátlan amerikai dollárral mindent és mindenkit meg lehet vásárolni.

A 2010. évi ukrajnai elnökválasztást követően a szovjet utódállam gazdasága és pénzügyei rapid tempóban romlottak. A 2008-ban még hét-nyolc százalékos GDP-növekedést teljesítő Ukrajna 2012 óta amerikai dollárkölcsönökből tartja fenn magát. 2014-ben Európa keleti határánál váratlanul furcsa konfliktus tört ki, a jugoszláv polgárháború után a második véres összecsapás szláv rokonok között. A kijevi eseményekben tetten érhetően jelen voltak amerikai ügynökök, akik készpénzzel és fegyverekkel támogatták az utcai csőcselékből verbuválódott ellenzéket. Az „eredmény”: ötvenezer halott.

A háborúvá fajult ukrán-orosz ellentétek felszította a lengyelek és a balti országok virulens oroszellenességét. Az EU keleti határain belül azóta már igen jelentős NATO-aktivitás – főként amerikai katonai jelenlét – mutatkozik. Nyugat-Európa déli, földközi-tengeri határával szemközt már korábban, váratlanul és indokolatlanul megdöntötték Moammer Kadhafi 1969 óta fennálló rendszerét. Kadhafit pedig, aki egyedüliként tudta visszatartani az Afrika belsejéből Európa felé igyekvő érkező migránsokat, megölték. A kiprovokált polgárháború óta tömegével özönlenek a menekültek a francia és olasz partok felé. Amerikai „munkálkodás” következtében tört ki Egyiptomban az „arab tavasz”, gyöngült meg a békés, vendégszerető Tunézia, majd az évtizedek óta szilárd berendezkedésű Szíria.

Talán nem is talány, hogy az olajtermelő arab országok óvatos anyagi támogatásán kívül kik látják el pénzzel és fegyverrel az Iszlám Állam nevű nemzetközi bűnszervezetet. Mindenesetre a létrejötte óta a fekete-afrikai államoktól Kis-Ázsián át Afganisztánig és Bangladesig legalább tucatnyi ország népe kerekedik fel, hagyja el az otthonát, hazáját, és veszi az irányt Európa felé. Tengeri úton Francia-, Olasz- és Görögországon keresztül és tovább északnak, a balkáni útvonalon Törökországon, Bulgárián, a jugoszláv utódállamokon és Magyarországon át a német nyelv- és jóléti területek irányába. Különös módon minden menekültnek bőven van készpénze útiköltségre, ha kell, taxira, „idegenvezetőre” is, olyan nagy összegű tarifák, szolgáltatási díjak mellett, amennyiből egy átlag magyar az egész nyarat Horvátországban tölthetné. Édes mindegy, hogy az „utasok” dollárban vagy euróban tartják a pénzt, az árfolyam csaknem azonos, az átváltás pedig egyszersmind a zöldhasú pénz tisztára mosása. Hírügynökségi jelentések szerint hét–tíz milliós tömeg áll készen a vándorútra Európa felé.

A 2010 végén megtárgyalt EMP-terv azóta megmutatta a valóságban is, hogy működik. Akkor is, ha az a bizonyos szupertitkos találkozó nem ott, nem akkor és nem úgy történt. Ez a lényegen nem változtat. Mindennap láthatjuk a tévében.

http://magyarhirlap.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés