Éppen 88 éve, augusztus 27-én született Zerkula János, az utolsó, de talán a leghíresebb, gyimesi magyar prímás, népzenész.
A gyimesi népzene meglehetősen egyedi a magyar tájegységek népzenéi közt: a zene ritmusától a hagyományos népviseleten és a vonó húzásának módján át az ujjak használatáig különlegesnek mondható. Gyimesben kifejezett zenész-családok voltak, mindig az ő leszármazottaik közül kerültek ki Gyimes és a környező falvak muzsikusai. Így Zerkula bácsi is már egészen kicsiny gyermek korától tanulta a muzsikálást, olyannyira, hogy már 9 éves korában lakodalmas zenésszé lett nénéjével. Sógora, akinek kezéből kileste a muzsikát (a muzsika a hegedűt jelenti náluk), orosz fogságban halt meg a második világháborúban.
A háború alatt Gyimesben állomásozó orosz katonák elhívták mint muzsikust, hogy „urat” csinálnak belőle Oroszországban, de ő ezt válaszolta: „Én egyáltalán ki nem megyek innen, Gyimesből.” Így meséli Zerkula bácsi a róla készült A szívben még megvan… című 1994-es portréfilmen. Nagyon ragaszkodott Zerkula bácsi saját hazájához, a gyimesi anyaföldhöz. Meg is énekelte szíve mély kötődését az „Oroszország nem jó helyt van” kezdetű keservesében. Az említett portréfilmben hallhatunk Reginával, feleségével (aki zenéléskor örökké mellette ütötte a taktust) való megismerkedéséről is, illetve helyi táncosokat is láthatunk „ropogtatni” úgy, ahogy ott lenni szokott, csűrben, hegedű- és ütőgardony-szóra.
Igaz, hogy az ő keservese az Oroszországba került hadifoglyokról szól, de a mai – nem hadifogságba, de hitelfogságba – került, külföldre csángált magyarok magányaként is érthető.
„Oroszország nem jó helyt van / Dombon van ott a kaszárnya / Körös-körül vad csipkéssel / Rászállott egy bús gerlice / Bús gerlice jazt énekli / Hogy itt nyugszik egy csángó gyermek / Itt nyugszik egy árva gyermek. / Kinek sem apja, sem anyja / Se egy nagy testvér jóbátyja / A kaszárnya kapujára / Rá van az én nevem írva. / Az van oda rejaírva / Haza ne várjatok soha / Hozd el isten azt a napot / Hogy bolondítsd meg az urakot / Jaj, de engedjék el a foglyokot.”
Zerkula bácsi ajkáról Gyimes lelke szól, csengő-zengő szerelemmel, a csángó magyarság bánatával, nyelvünk kedves, régies szavain. Idestova 7 éve, hogy meghalt, és fél évre rá követte örök hitvese, Regina néni is. Isten nyugosztalja mindkettejüket! Emlékezetük nemigen fog nyomtalanul elmúlni, számos film, zenekar, hangfelvétel, dallam, dalszöveg őrzi zenébe lehelt lelküket. És nem utolsó sorban unokájuk, a világhírű hegedűművész, ifj. Zerkula György öregbíti muzsikus családjának hírnevét immáron szerte a világon.
AJÁNLOM AZ OLDALT
