Rónay László különös jelenség. Apja, Rónay György, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legjelesebb és legsokoldalúbb alkotója volt, versben, prózában, esszében egyaránt maradandó életművet hagyott hátra, nem beszélve kivételes műfordítói teljesítményéről. Hosszú éveken keresztül szerkesztette magas színvonalon a Vigília című katolikus folyóiratot, amelynek mai utóda csak nevében azonos a Sík Sándor vagy Rónay szerkesztette lappal. Rónay György gyakorló katolikus volt, és nagy tehetségű ember. Fiára, Rónay Lászlóra a két állítás egyike sem érvényes. Rónay László egykor az Új Ember című katolikus hetilap főszerkesztője is volt, manapság pedig a legpiszokabb, agresszíven magyarellenes hazai sajtótermékben jelenteti meg publicisztikáit. Elképesztő ez az út a katolikus hetilaptól a gettószagú Népszaváig; művelt, gerinces édesapja bizonyára forog a sírjában.

Rónay László tehát cikket írt a Helikon Kiadó gondozásában megjelent legfrissebb Márai-naplókötetről, amely a korábbiakhoz hasonlóan izgalmas olvasmány. Kérdés persze, egy ilyen vaskos könyv elolvasása után mit emel ki fontos, ma is érvényes üzenetként az olvasó.

Én is kiírtam magamnak, Rónay is idézi az alábbi, 1970. június 30-án kelt bejegyzést:

Nézni úgy kell, mintha először látna az ember valamit, amit mások eddig nem láttak. Egy képet vagy a világot úgy kell nézni, mintha abban a pillanatban készült volna, személyes használatra, minden következménnyel. Ma már nem tudnak ’nézni’ – csak ’értesülnek’ az emberek.
(I.m. 52. o.)

Márai Sándor világszemléletének egyik alapvető pillére ez az állítás. Az emberek többsége tényleg csak „értesül”, nem „néz”, tehát nem lát. A valóságot elfedi az emberek elől mindaz, amit a média tálal fel rövid szavatosságú hírként, olcsó szenzációként. Légy értesült, majd én mondom meg neked, miről és mit kell tudnod; ez a mai média krédója.

Rónay kommentálja is az idézett három mondatot, s a sajtóról ezt írja:

Hazugságok, félrevezetések erdejében tévelygünk. Természetesnek mondják azt, ami nem az, és fordítva. /… Hülye gyereknek néznek, aki eltévedne, ha nem segítenék okos bácsik és nénik.

Ezekkel a szavakkal természetesen én is egyetértek, de Rónayt olvasva olyan érzésem támad, mintha valaki egy kuplerájban panaszkodnék arról, milyen szörnyű állapotok uralkodnak a kuplerájokban. Ráadásul Rónay úgy idéz, és úgy kommentál, hogy megfeleljen a gazda elvárásainak. Ami kínos-kellemetlen a naplóban, azt elhallgatja, s dolgozata végén Márait odaköti a széthullott hazai baloldalhoz; szerinte az író „hátborzongva figyelné az uram-bátyám kurzus feltámadását, amely szerinte Magyarország romlásának egyik oka volt, s azóta csak erősödött, mindegy, milyen szemérmes elnevezéseit használják, pályáztatásként vagy másként emlegetik”.

Így lesz könyvismertetőnek szánt dolgozatból napi politikai célokat szolgáló pamflet.

Rónay László írja:

Dehogy gondolom, hogy a keserű, öregedő írónak mindig igaza van!

Mire gondolhatott a cikk szerzője? Nem nehéz kitalálni. Kiválasztottam két olyan idézetet, amelyet Rónay László nem vett észre a testes kötetben. Mindkét idézetben arról beszél Márai, hogy (Rónay már idézett szavaival élve) „hazugságok, félrevezetések erdejében tévelygünk”, hogy „hülye gyereknek néznek” minket.

1970. július 20-án írja Márai a zsidó író, Stefan Zweig Búcsú a tegnaptól című kötetéről:

A korabeli zsidó írókról, Arthur Schnitzler, Hermann Bahr, Richard Beer-Hoffmann, Peter Altenberg írásairól azt mondja (természetesen ő, Zweig is közéjük tartozik), hogy ezekben az írókban a ’spezifisch österreichische Kultur durch eine Feinfeinerung aller Kunstmittel zum erstenmal europäischen Ausdruck fand’. Georg Trakl-ról, a századelő egyik legnagyobb német költőjéről egy szava sincs, Musilról sem esik szó…. Ezek a bécsi zsidó írók kellemesen írtak, de az egyetlen Schnitzler, akinek jelentősége volt – Hofmannsthalról lélegzetvisszafojtva beszél, mert ilyen zseni Zweig szerint még nem volt. De Hofmannsthal, mint Zweig, már teljesen megsemmisült az időben, egy sora sem hat többé… Ez a törleszkedés, önreklám, túlkiabálása annak, ami értékes, de nem jelentős, ez a riszálás jellegzetesen zsidó tünemény. Az antiszemitizmusnak egyik oka ez a ’hücpe’…. Ez az, ami elviselhetetlen ma Amerikában is.
(I.m. 57. o.)

Mennyire ismerős ez a panasz! Tessék körbenézni, beleszagolni a mai irodalmi életbe. Minap halt meg Fejes Endre, a 20. század második felének egyik legkitűnőbb magyar írója. 1990 után, a ’90-es évek első felében még három kötete megjelent, azóta egy válogatást leszámítva semmi. Életműve új kiadásban (25 éve!) hozzáférhetetlen, miközben például Konrád Györgyöt, Kertész Imrét, Vámos Miklóst életműkiadással ajándékozták meg a „magyar” kiadók, s könyveik soha nem fogynak ki a boltokból. Miért származási és egyéb szempontok érvényesülnek, miért nem a minőség? Hogyan lehetséges az, hogy egy Gárdos Péter nevű amatőr zsidó szerző bugyuta „posztholokauszt”-ponyvájának kiadási jogát a világ minden táján megveszik, Fejes A hazudós-ától pedig nem ámul el a világ?

Ez a hücpe nálunk is elviselhetetlen.

1971 tavaszán az akkor Olaszországban élő író New York-ba utazott. Részlet az élménybeszámolóból:

A New York Times. Négy éve nem láttam. Nem hiányzott, de most, mikor kézbe veszem a kiló súlyú vasárnapi példányt, felárad az oldalakról az a keserű-fülledt gettószag, ami ebből az újságból – és olvasóiból, a New York-i zsidóságból – párolog…. 90% hirdetés mellett 10% gyűlölködés, súgó-rágalmazó ellenségesség minden és mindenki ellen, ami és aki nem zsidó. Van egy zsidó összeesküvés a világban – New York ennek az összeesküvésnek a nem is titkos bunkere -, egy kegyetlen, szívós, minden nemesebb érvényesülési módszert megfertőző fajvédő, fasiszta zsidó összeesküvés, amely a kommunizmust is felhasználja eszköznek (mint a nácik) a zsidó faji uralom céljaira. A New York Times ennek a fajvédő összeesküvésnek angol nyelvű szócsöve – éppen úgy nyomtathatnák cionisták számára, héber betűkkel.
(I.m. 151-152. o.)

Ismételjük meg ezeket a szavakat:„Van egy zsidó összeesküvés a világban”; „fajvédő, fasiszta zsidó összeesküvés”. Ha Márai élne, a zsidó gárda Bodnára azonnal az ügyészséghez fordulna. Pedig Márai Sándor nem hazudott.

Az idézett szöveg egyébként a Népszavára is érvényes. Persze azzal a nem csekély különbséggel, hogy a vezető piszoklapból 0% hirdetés mellett 100% gyűlölködés, ellenségesség párolog fel minden és mindenki ellen, ami és aki nem zsidó.

Zárásnak egy egyszerű, rövid idézetet választottam. Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy a balliberális gettóban kirekesztésnek, antiszemitizmusnak minősül az az evidens kijelentés, hogy Magyarország a magyaroké. 1973. szeptember 22-én ezt jegyezte fel naplójában a nagy író:

Magyarország. Feldúlta a tatár, elfoglalta a török, a német, az orosz. Ideje lenne, hogy végre elfoglalják Magyarországot a magyarok.
(I.m. 475. o.)

Igaza van Rónay Lászlónak. Tanuljunk Máraitól.

Bistrán Demeter

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés