Úgy tűnik, hogy az öreg kontinensnek unalmasak voltak a békés idők. Politikusai unatkoztak a viszonylag kiegyensúlyozott világban.

Európa hozzáállásával a revolvert a fejéhez emelte és hamarosan a ravaszhoz illeszti ujját. Európa mindig színes volt, de eddig identitását, kultúráját vallását meg tudta tartani évezredeken keresztül, amely ezt a világot változatlanul őrizte meg.

Európát világháborúk zúzták szét és balkáni népirtások, polgárháborúk hagytak rajta szégyenfoltot.

Ennek ellenére sebeiből mégis ki tudott gyógyulni. A gondoskodás valahogy mindig megoldotta a problémákat és viszonylag a keleti blokkban egy élhető élet volt emberek sóvárgásával nyugat felé. Mégis itt maradtunk! A sors Európával nem volt mindig igazságos. Legfőképpen Magyarországgal és másokkal sem.

Ha Európa hirtelen nem veszi le a ravaszról az ujját, akkor egy egészen más világ fog jönni, ami számunkra teljesen idegen és ismeretlen. Európát egy most soha nem látott kihívás fenyegeti.

Hamarosan eljön az idő, amikor nem lehet mérlegelni, hogy ki a menekült és ki kell (kin lehet) segíteni. A szabadkőműves háttérhatalom sakktábláján vagyunk. Az árnyékhatalom terve, hogy az öreg kontinensen élő nemzeteket összeuszítsa! Méghozzá egy olyan probléma miatt, amely egyelőre beláthatatlan. Politikai körökben, csak néhányan látnak tovább az orruknál, de sajnos ez nem marad más, mint puszta kommunikáció.

Nem számít az Európai Uniónak, hogy Európát éppen most rohanják le két oldalról. Ez azonban, ha így megy tovább, akkor a primitív stratégia ellen, már nem lehet sokat tenni, mert észre sem vesszük, Európát megszállják.

Most nem az üldözöttekről van szó, akiken Európa mindig segített!

Azokról van szó, akik még el sem indultak Európa felé. Kontinensünk legerősebb állama, pedig attól retteg, hogy két világháború kirobbanása után bárki ellenük egy rossz szót szól, máris ki kell tárnia kezeit az őt bántalmazók előtt ezzel kinyitva a kontinens kapuit.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés