(Az itt látható első feltöltött képen az „FDJ” rövidítés a kelet-német KISZ megfelelője volt)

Egy órával azt követően, hogy vasárnap délután Angela Merkel a schengeni egyezményt felfüggesztve határellenőrzést vezetett be a német-osztrák határon, szörnyű dolog történt. Az uniós ügyekkel foglalkozó mértékadó Politico.eu portál délután 6 óra 29 perckor cikket jelentetett meg a történtekről. Kiemelte, hogy a német kancellár ezzel a lépésével egy alapvető európai uniós értéket rúgott fel: az emberek szabad mozgását a határokon át.

Valóban ritka és megbocsájthatatlan: egy dúsgazdag, hatalmas újságírói stábbal dolgozó fősodratú médium kimondta az egyszerű igazságot. A Politico.eu 11 óra 26 perces átszerkesztésével bűnét korrigálta: az már nem tartalmazta az idézett tényállítást, és általában is kissé szelídebb formában adott számot a történtekről. Az eredeti cikket olyan jól eltüntették, hogy annak megkeresésére egy barátilag felkért informatikai szakértő is képtelen volt.
Az NDK-ban egyetemista korában KISZ-es agitprop vezetőként tevékenykedő Merkel hatalma ma a kontinensen nehezen értékelhető túl.

Hála Udo Ulfkotte német újságíró bestseller könyve hazai kiadásának, a már nálunk is köztudottan egyendróton rángatott német sajtó merkelista agitpropagandájának, a kancellár 10 éve ül berlini trónján. Az Európai Uniót tetszése szerint és karmesteri pálcával irányítja, miközben e sajtó az uniós konglomerátumot „demokratikusnak” meri nevezni.

E roppant nagy demokráciára jellemző az EU szolgai meghajlása mindaz előtt, aminek töredékéért Magyarország ellen Brüsszel több tucatnyi kötelezett-szegési eljárást indítana. A marxista esztétikának a tartalom és forma egységéről szóló tételét példázó, kollégáit puszilgató, tapogató vagy kokizgató Jean-Claud Juncker uniós bizottsági elnök éppen olyan viharos sietséggel adta áldását a menekültek regisztrációjának módozatait is rögzítő dublini egyezmény merkeli felrúgására, miután a kancellárnő egy üptre nyolcszázezer szíriai menekültet hívott Németországba, mint amilyen alázatos gyorsasággal már vasárnap este jóváhagyását közölte a nyilvánossággal Merkelnek az említett lépése ellentettjéről. Amit, azaz Schengen felfüggesztését, Sebestian Kurz osztrák külügyminiszter egyszerűen így foglalt össze: „Németország lezárta a határait”.

Ó, a világért sem a menekültprobléma és a migránsok miatt állította vissza a határellenőrzést, rohant a kancellár segítségére hétfőn a jobboldali Merkelért élő-haló Klubrádió annak ellenére, hogy a tények egy jól megsuhintott légycsapó erejével vágnak az azt tagadók arcába. Akinek kételyei támadnak, olvassa el a világ vezető lapjának, a New York Timesnak a tudósítását a határlezárást követő jelenetekről. Ausztriában, a Németország előtti utolsó fő vasútállomáson, a salzburgi pályaudvaron ezt a táblát tették ki a precíz németek: „A migráns válság miatt a vonatok a német hatóságok utasítására nem közlekednek.” Ugyanez a riport idézi Thomas de Maziere belügyminisztert is, aki kijelentette: „rendkívül fontos Németországnak, hogy korlátozza az országba érkező emberek számát és állítsa helyre a normál belépési eljárást”.
Merkel pálfordulása és gyalázatos tette megrázta Európát. Ugyanis a menekültekkel úgy kellett volna bánnia, mint sok más demokratikus ország. Főként azért, mert esetünkben már a mennyiség átlépte az elviselhetőség kategóriájának legfelső határait is. Ausztrália visszafordítja a migránsokat szállító hajókat. A Japan Today nevű újság hírportálja szeptember 10-i számában arról ír, hogy Japán 2014-ben 11 menekültkérőt fogadott be és azt tervezi, hogy tovább szigorítja (!) bevándorláspolitikáját.

Merkel meggondolatlan és kihatásaiban helyrehozhatatlan tettei a témája a brit The Spectator hetilap szeptember 12-i száma borítójának, amely ezzel a címmel jelent meg: „Merkel tragikus tévedése”. És ez még a schengeni rendszerre vasárnap ledobott atombombája előtt íródott.

Erősen vélhető, hogy a kancellár hirtelen észrevette: őrült lépései anti-Shakespeare módon nélkülöznek mindenféle rendszert. Rádöbbent, hogy a legbefolyásolóbb tényezők támogatásának kedvéért eljátszott történelmi bűnbánatának újabb, kényszerű kifejezésével, azaz egy milliónyi migráns Európára szabadításával nemzete és a kontinens sorsát alárendelte pszichopata tudata kényszereinek. Ami elődeitől, Helmut Kohltól, Helmut Schmidtől, de akár Willy Brandttól is elképzelhetetlen lett volna.

Mindezt súlyosbítja mai történelmünk drámai „globális kontextusa”, amelyet egy másik brit hetilap, a New Statesman legfrissebb számának címoldalán így fejezi ki: „A szíriai tragédiai és az összeomló világrend”.
A baloldali brit Guardian szerint „Németország azon döntése, hogy felfüggeszti a schengeni megállapodásokat Ausztriával közös határán, hatalmas csapást mér a 26 tagországot tömörítő schengeni területen két évtizede tartó akadálytalan utazásra.”

A hazai balliberális sajtó örömmel importált vészkiáltásokat hallat: „Ezután már a nacionalista nemzetek Európája jön”! És dől belőlük is a magyar miniszterelnök migránsügyi politikájának bírálata akkor, amikor Orbán Viktor Görögország és Magyarország esetében nem a dublini szabályok felrúgását, hanem azok betartását kérte és igyekezett nálunk végrehajtani.
A migránsválság alap oka természetesen nem kizárólag Merkelé, csak ő tette azt az európai civilizációnak akár az egészét megroppantó erejévé. Szeptember 11-én a New York Timesban (!) jelent meg a Szegedről származó Steve Hilton cikke arról, hogy „nem Európa, hanem az Egyesült Államok a felelős a menekültekért”.

Az EU-ban nincs demokrácia. Csak az erő számít.

A 28-ak közül a fő erő Németországé, amelynek jelenlegi vezetőjének egyetlen iránytűje a történelmi bűnbánat ledolgozása. Kezdve az öt, atomtöltetű rakétákkal felszerelhető harci tengeralattjáró térítésmentes leszállításával Izraelnek egészen Európa felszámolását kockára tevő, a másság iránti megatoleranciából származó lépéséig, amelynek megtételében Merkelt az vezérelte, hogy a migránsválság valódi kirobbantói megsimogatják engedelmeskedő fejecskéjét.

(Magyar Hírlap, 2015-09-16)

Forrás: FB

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés