Kontrát Károly miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár miniszteri elismeréseket adott át, valamint előléptetéseket jelentett be a Belügyminisztérium október 23-a alkalmából rendezett ünnepségén. A migrációs helyzetben nyújtott kimagasló szakmai tevékenység elismeréséül a Köz Szolgálatáért Érdemjel arany fokozatát kapta meg Körmend, Röszke, Zákány, Kelebia, Mórahalom és Hegyeshalom polgármestere is. Toroczkai László azonban kimaradt… Ásotthalom polgármestere a Facebook-oldalán adott hangot az ordító kettős mérce egy újabb példájára reagálva:

„Nekem küldött felháborodott üzenetekből értesültem arról, hogy Pintér Sándor belügyminiszter az október 23-i ünnep alkalmából "a migrációs helyzetben nyújtott kimagasló szakmai tevékenysége elismeréséül" a Köz Szolgálatáért Érdemjel arany fokozatával tüntette ki több határmenti település polgármesterét. A kitüntetést átvehette Körmend, Zákány, Hegyeshalom polgármestere, a mi vidékünkön pedig az összes Ásotthalommal szomszédos határmenti település (Kelebia, Mórahalom, Röszke) polgármestere. Egyetlen kivétel akadt: Ásotthalom polgármestere, vagyis én. Mellesleg még nagyon sokan megkapták ezt a kitüntetést, többek között a MÁV és a Volán vezérigazgatói. Mindenekelőtt gratulálok valamennyi kitüntetettnek, ha valaki, hát én tudom, hogy milyen nehéz volt polgármesterként irányítani és védeni egy települést, amely a migráció frontvonalába került. Senkitől sem sajnálom, senkitől sem irigylem a kitüntetést. Az jobban fájt, amikor a mezőőrségünknek kértem terepjárót a belügyminisztertől, és nem kaptam. De nem adtam fel, és Önökkel, Veletek összefogva adományokból megvásároltuk a Toyota terepjárót, amely a migráció elleni harc zászlóvivője lett. A Google, vagy itt a saját Facebook oldalam megmutatja, hogy én mennyit és mit tettem a migráció elleni küzdelem terén. Írjátok, hogy igazságtalan, hogy én nem kaptam kitüntetést. Igen, az. Főleg azért, mert amikor én már 2014 elején az illegális migráció elleni fellépést szorgalmaztam, majd elsőként felvetettem a kerítésépítés gondolatát, még nagyon egyedül éreztem magam. Az élet és főleg a politika azonban ilyen igazságtalan néha. Én már megszoktam, az egész eddigi életem erről szólt, kitüntetést se kaptam még soha. Őszintén mondom azonban, hogy nem érdekel. Számomra egyáltalán nem ez a fontos. Sokkal többet ér a honfitársaimtól kapott számtalan köszönet, a jó szó, és a saját nyugodt lelkiismeretem; bárhová sodort is a sorsom, mindig megcselekedtem azt, amit megkövetelt a haza.”