Kedvenc tanítvány

János evangélista leírása szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézus a Messiás, hozzá csatlakozott, sőt elvitte mesteréhez testvérét, Simon Pétert is. A másik evangélista, Márk úgy tudja, hogy Jézus maga hívta meg Simonnal és Zebedeus fiaival együtt a Galileai-tó partjára. A korai szövegek alapján úgy tűnik, hogy Krisztus legbensőbb tanítványai közé tartozott, ő is jelen van például akkor, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél. A grúzok szerint ő volt az, aki a Kaukázusba vitte el az új tant és elhozta onnan Máriának a köpenyét. Talán maga Jézus küldte el őt erre a csodálatos vidékre, az ókori lovas civilizáció egyik központjába?

Irány a tenger!

Jézus mennybemenetele után András keletre vette az irányt, előbb Kisázsiában, majd a Fekete-tenger partja mentén hajózva, görög telepeseknek és szkítáknak hirdette az evangéliumot. Valószínűleg ennek egy jó részét feljegyezték az „András Cselekedetei” című apokrif iratban, amelyben szó van arról, hogy az apostol milyen viszontagságok közepette vitte el az új hit tanításait a Kaukázu vidékére és hogyan jelent meg a szkíták földjén. András nem állt meg a tenger keleti partvidékén, hanem elhajózott a nyugati, viszonylag ismeretlen helyekre, például a tiltott vidéknek számító Duna-deltavidékre és ott is terjeszti az új hitet. Sikeres missziójának az achaiai Petra városában élő prokonzul vetett véget, aki Kr. u. 60 körül elfogatta. Állítólag a következőt kérdezte tőle: ,,Te vagy az, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?'' A feljegyzés szerint az apostol nem ijedt meg, hanem azt válaszolta: ,,A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el'', és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett. Bátor szavai miatt halálra ítélték és - a kor szokásaihoz híven – keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.

András kultusza

András apostolt már életében tisztelték a hívek, halála után pedig szentként imádták. Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, majd a Bizáncot megtámadó és kifosztó keresztes hadak 1208-ban, sok egyéb kinccsel együtt erőszakkal magukkal vitték Amalfiba. A szent testét a barbár itáliai kereskedők feldarabolták, hogy az ereklyéket minél több embernek értékesítsék. A barbár tett során az apostol fejét 1462-ben Rómába vitték. A szent ereklye csak a 20. században kerül vissza keletre, 1964-ben, amikor a keleti és nyugati egyház kiengesztelődésének zálogaként VI. Pál pápa átadta a szent ereklyét a konstantinápolyi pátriárkának, és ő Petrába, a szent vértanúsága helyére vitette vissza.

Szerelmi jóslás

András naphoz sokféle szerelmi jóslás fűződik. A legismertebb az, hogyha egy leánynak sikerült ellopni egy férfi gatyáját, azt a párnája alá téve, éjszaka megálmodta, ki lesz a férje. Van, ahol inget loptak a lányok, de az a szokás erősen tartotta magát, hogy mindenképpen a szeretett férfi alsóneműjét kellett ellopni. A hatás fokozását itt még böjtöléssel igyekeztek elérni. A legelszántabbak nappal csak három szem búzát evett és három korty vizet ivott. Fontos volt az ima, mely ráerősített a nép praktikáira.