Olvasom a Néphazugság egyik minapi cikkét (Miklós Gábor: Díszmagyarban). Amiben nem tud napirendre térni afölött, hogy nemsokára „díszmagyarban” állhat Székesfehérváron a „jogfosztó” Hóman Bálint szobra. A néhai tudós kultuszminiszter-történész „alig használt világnézet”-e „valaha is úgy aránylott a világdivathoz, mint szmokinghoz a hómani díszmagyar”.

No de nincsen határa a nyelvelésnek odaát, amint tudhatjuk: „A jelképes tér elfoglalása viszonylag könnyen ment, a koronát át lehetett telepíteni a Parlamentbe, hogy a múzeumi tárgy hatalmi jelkép legyen a megfelelően átfazonírozott őrök között. Ezután jött a preambulum, amely jelezte az épülő rezsim világképét. Eltüntették a köztársaság szót is az állam nevéből. Jött a szobrok eltávolítása-visszaállítása a Kossuth Lajos térre. Az óra visszaállítása 1944-re. A torz Horthy-angyal. Sorolhatnék még néhány nyilvános és lappangó intézkedést, amely mindezt a jelképes keretet fogalmazta meg.”

Szóval akik a történelemben mindig és mindenhol leszerepelt „köztársaság”-ra nemet mondanak, nem lehetnek mások, csak 1944-es nyilasok. Az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen ekkora sületlenség olvastán. De ezzel még nincsen vége!

„Már konkrétabb elem az iskolák függetlenségének törlése, a pedagógusok korporációba pofozása, és a tananyag már-már hómani egyértelműsítése. Kötelező vallás- és erkölcstan, és hogy egy tankönyvből lehet választani. A kiszolgáltatott helyzetbe hozott tanárok adják át a központilag meghatározott magyar állameszmét a tanulóknak. A képlet kialakulóban van, néha akadozik a dolog, az ország javainak kisajátítása sem megy olyan flottul, mint a jelképek átalakítása. Ezért kell állandóan harcolni, ellenségeket keresni, majd legyőzni.”

„Pedagógusok korporációba pofozása”? Eszerint visszatér a fasiszta Olaszország korporációs rendszere? Politikai inkorrektség ide vagy oda, amúgy azzal konkrétan mi lenne a baj? Vagy a kötelező vallás-és erkölcstannal? Akik ezen valósággal őrjöngenek, mikor tiltakoztak a marxizmus-leninizmus, meg a tudományos szocializmus kötelező tanítása ellen? Végül, de nem utolsósorban: mi a bibi a „magyar állameszmé”-vel?

Mondom, az 1919-es kommunista sajtó hangvétele ez. Eltűnődöm. Vannak íratlan szabályok. Ilyen, hogy nem köpködünk, nem mutogatjuk intim testrészeinket, köszönünk a minket megszólítónak. Vagy hogy nem ócsároljuk szüleinket, testvéreinket és hazánkat sem. A jelek szerint odaát mindezekre képtelenek. Már szánalmat sem érzek irántuk, csak a lehető legteljesebb megvetést.