Sepsiszentgyörgy főterével majdnem egybeépült, egykori Kovács Gábor térre a kis magyar világban, 1943-ban Gábor Áronnak kívántak szobrot állítani, az erre a célra kiirt pályázatot Varga Ferenc budapesti szobrász nyerte meg. Az avatást 1944 májusára tervezték, de a háború okozta anyagi nehézségek miatt, meg aztán a visszarendeződő román hatalomváltás következtében ez elmaradt. A téren viszont már elkészült a Székelyföld legnagyobb szobrának szánt köztéri mű talapzata, mely hosszú évekig csupaszon, gazdátlanul állt. A város lakói a 60-as, 70-es években próbálkoztak még a Gábor Áron-szobrot felállítani, de csak a térnek a székely hősről való elnevezését érték el.

A teret az 1970-es években, a Szakszervezetek Művelődési Házának megépítésével (1974) teljesen átépítették, azt is lehet mondani, hogy vastag betonrétegbe öntötték ezt a városrészt, tömbházakkal vették körül. Az 1980-as évek elején felélénkülő, Ceauşescu-féle, román nemzeti tudatot gátlástalanul erőltető szocializmusában újra felvetették a téren egy nagyméretű szobor felállítását, de ezúttal nem egy székely-magyar személyiségnek, hanem a román történelem egyik túlságosan felmagasztalt hősének Vitéz Mihálynak (Mihai Viteazul, 1558-1601) a térplasztikáját.

Vitéz Mihály talán soha nem járt Sepsiszentgyörgyön, de miután Gyulafehérváron, kihasználva Erdély akkori zűrzavaros helyzetét, fejedelemmé tette meg magát, több szász és székely települést felégetett, tönkretett. A székelyeket mégis sikerült látszólag az oldalára állítania, korábbi kiváltságaiknak visszaadását ígérve. Ezt a történelmi tényt megragadva a sepsiszentgyörgyi szoborcsoporton, Mihály közvetlen alattvalói között, az egyik hűségesnek feltüntetett figura székely (talán a szobrot a városra erőltető elvtársak ezzel a gesztussal is próbálták megkedveltetni a város magyar nyelvű lakósságával - sikertelenül).

A román történetírásban Mihály vajda a román provinciák vagyis Havasalföld, Moldva és Erdély első egyesítőjeként vált legendás hőssé. A Gir Rădulescu bukaresti szobrász által megmintázott szoborcsoport már az 1970-es évek végén elkészült. A szobrász tisztán láthatóan a kolozsvári Mátyás király szoborkompozíciót vette mintául, középen a több mint 4 méteres lovas vezérrel, és mellette, öt mellékszereplővel, a vajdát dicsőítő bizalmasokkal. Az erős román nacionalista töltettel ellátott pompás avatására 1982 szeptember 28-án került sor.

Alig két évre rá, 1984. június 5-én a szobor mögött egy erős robbanás történt, mely sajnos kioltotta egy ott bicikliző, magyar gyerek életét. A terrorcselekménynek elkönyvelt eseményt az akkori hatalom magyar provokatív cselekedetnek tartotta, megfélemlítve a magyar lakosságot, bizalmatlanná téve a megye magyar tisztviselőit. A magyar közösség a román titkosszolgálat, a Seculitate provokatív, etnikai tisztogatást elindító cselekedeteként kezelte az ügyet, annál is inkább, mert a szobornak nem esett bántódása. Mind a mai napig nem derült fény arra, hogy valójában kik vitték véghez e tragikus kimenetelű eseményt.

A szoborcsoport környékének állapota 1990 után egyre romlott, és a napjainkban akadozó felújítások rendezetlen képet nyújtanak a térről. E leromlott állapotok ellenére a román közösség itt ünnepli meg a fontosabb nemzeti ünnepeit.

Jajj, mi lesz szilveszter éjjelén, amikor petárdák és tűzijáték rakéták ezrei fognak durrogni Vitéz Mihály szobra körül? Terrorizmus a javából, csak Erdély nem fog visszatérni – még egy darabig!
Erdély reménye! Beke István Attila! Kitartás! Él magyar, áll Buda még!

ATHILA