Az oláhok voltak a felszabadítóink, el kell ismerni. Persze, nagy árat fizettünk ezért: a maradék vagyon szabályos elrablását, Partium, Erdély bekebelezését.

Majd Trianon következett, a keresztre feszítés.
Így még nem gyaláztak meg nemzetet, mint a magyar népet. Mindenki, aki csak szóhoz jutott: lopott, rabolt. Még a vesztes Ausztria is beleharapott egy kicsit a Magyar Birodalomba, egy falatot ő is lenyelt.

Ebből a helyzetből kellett az országot kivezetni, a gyalázatos békeszerződést aláírni. Az a tengernyi szenvedés, ami népünknek jutott, leírhatatlan. Lelki megrázkódtatás, sokkhatás.
És mégis: vagyunk! Vagyunk és békét ajánlunk a szomszéd népeknek, akikre, mint tolvajokra kell néznünk, akinek apái-anyái loptak, eltulajdonítottak országot, népet.

A nagyhatalmak így szóltak az tótokhoz, az oláhokhoz, a délszlávokhoz:
– Nézzétek, mit adunk nektek? A Magyar Birodalomból kaptok, amennyit csak akartok. És hozzá a magyarokat is, millió szám! Fogjátok be az eke elé, mint a barmot, és ostorozzátok, ha nem húzza az igát. Hogy a vére folyjon ki a földre, amely most a tiétek lesz. Üssétek, szúrjátok ki a szemét, ha nem engedelmeskedik, a lánya legyen ágyasotok, a felesége a rabszolgátok, ő pedig bűnhődjön, ahogy ti megfelelőnek tartjátok! Húzzátok karóba a saját kerítése vasába, folyjon ki a bele, rohadjon meg a húsa, ahogy akarjátok! A gyerekeinek a gyereke is legyen a szolgátok, a hajdani gőgős magyarok most és minden időre legyenek a ti szolgáitok!
Mint az Isteni ítélet, úgy hangzott a trianoni verdikt. A kegyet gyakorlók kegyetlenek voltak, és még kegyetlenebbek az új urak, a ti apátok és anyátok. A vérfürdő, amit rendeztek az összes utódállamban, az példa nélküli. Mintha összebeszéltek volna, egyformán vérengzés volt mindenütt.
Szemkiszúrás, mészégető boksába dobás, vasrudakkal való agyonverés, karóba húzás.
És most mi, az utódok, a maradék magyarok békejobbot nyújtunk, és arra kérünk benneteket: adjátok vissza a testvéreinket, a földdel, ahol élnek. És béküljünk ki.Mert nincs más választás sem nekünk, sem nektek. Ha maradunk a harag bilincsében, a halál vár ránk, keresztényekre. Elárultak bennünket, elárulták az Istent, és Krisztust, aki értünk is feláldozta az életét.

A szemünk előtt zajlik a történelem: a gazdag nyugat eladja Európát, a kereszténységet. A gazdagsága a gyarmatokon, a rabszolgák verejtékében termett. Saját népük szorgalma árán jutott a zsidó elit a mérhetetlen gazdagsághoz, amit most pelyva gyanánt szétszórnak az idegenek közé. Persze, a gazdagságnak csak egy részét. Bőven marad még nekik a jövőbeli tejbe aprítani való.
Nekünk, szegény országoknak össze kell fogni, mert eladják a fejünk felől a tetőt, lábunk alól a földet, apáink sírját is.
Különböző útjai lehetnek a megbékélésnek. Rajtatok áll, hogy melyiket választjátok, és persze rajtunk is, kölcsönös egyetértésben, barátságban.

Egyik út az, hogy megszabaduljatok tőlünk, és saját magatok keressétek a boldogulást.
Ez esetben visszavárjuk Őrvidéket teljes egészében, a Felvidéknek magyarok lakta részét, a Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéknek azt a részét, ahol magyarok laknak. Ezt kérjük, ezt adjátok vissza, és utána a Kárpát-medence országai kössenek baráti szerződést, kölcsönösen ismerjék el egymást, és segítsék, támogassák a boldogulásukat.

A másik lehetséges út, egy Magyar Államszövetség létrehozása, mely a következő országokból állna: Magyarország, az összes magyar lakhelyével, Felvidék, ha a tótok külön államot akarnak, Partium – Székelyföld – Erdély, Horvátország.
Az egyes államok gyakorlatilag önállóan funkcionálnának, a földrajzi-történelmi szálak fűznék egybe őket. Kívánságaiknak megfelelő kötelékek köttetnének.

Az államszövetség idővel kibővülhetne Szlovéniával, esetleg Ausztriával, vagy annak Bécs környéki részével. Mert ez a vidék, így, együtt a történelemben összetartozott, és centrális fekvésénél fogva a Magyar Birodalom örökösének számítana.
Mint meghatározó állam, Magyarország kell, hogy rendbe szedje a szénáját ehhez, főleg belső dolgait rendezze most, és belátható időre a jövőre is. E nélkül minden terv csak az álmodozás szintjén marad.

/Folyt.köv/

Erdélyi János

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés