Az esetről Rácz Norbert Zsolt kolozsvári unitárius lelkész számolt be a Facebook-on, ahol a történet futótűzként terjed.

Az ODFIE szervezésében zajlott az elmúlt hétvégén Kolozsváron a XIX. Versmondó- és népdaléneklő verseny, amelynek népdaléneklés kategóriájában a háromszéki Olasztelekről érkezett Sükei Katalin nyerte el az első díjat.

A 17 éves iskoláslányt a díjkiosztó gálaműsor után baleset érte a városközpontban, a Ferdinand (Dózsa György) utca sarkán, ahol a gyalogátjárón egy városi busz áthajtott a lábfején. A baleset pillanatában a lánnyal volt barátnője, ő értesítette a történtekről az ODFIE-rendezvény szervezőit, akik közül többen a helyszínre siettek.

Sükei Katalint a mentők kórházba szállították, vele ment a szervezők közül Fülöp Júlia unitárius lelkész, az ODFIE elnöke is.

Rácz Norbert beszámolója szerint a gyerekkórház ügyeletén lépett a színre Ioan Dobrescu orvos, aki rögtön szóvá tette, hogy a erdővidéki lány miért nem ismeri megfelelően a ország hivatalos nyelvét, ha Romániában él. A számonkérés és az előzetes vizsgálat után Sükei Katalint beutalták a gyerekkórházba. Sérülését ellátták, de benn tartották, mivel egy vérömleny miatt a röntgenfelvételről nem derült ki egyértelműen, hogy kell-e vagy sem operálni a lábfejét.

Így hát meg kellett várni a hétfőt, hogy Dobrescu doktor szakvéleményt mondhasson az esetről, hogy kell-e vagy sem operálni Katalin lábfejét. A kórházban megengedték, hogy Fülöp Júlia a lánnyal maradjon, akinek időközben értesítették a szüleit, vasárnap meg is érkeztek Kolozsvárra.

A kórházban persze a gyerekekkel levő szülőknek széken ülve kell éjszakázniuk, ágyat nem kapnak, sőt, nekik kell gondoskodniuk evőeszközről, tányérról, pohárról, különben a nővérke unottan megkérdezi, hogy „a tenyerébe öntse-e a teát?” – írja Rácz.

Dobrescu doktor hétfő reggel nyolcra ígérte a vizitet, amiből persze tíz óra lett. Rácz is jelen volt, amikor a sebész megérkezett, a lány anyja kérte, hogy segítsen neki, mivel románul ért ugyan, de nem beszéli jól a nyelvet (ami a gyakorlatilag színmagyar Erdővidéken nem is olyan fura, mint ahogy Kolozsvárról látszik).

A doktor úr azzal kezdte a vizsgálatot, hogy lazán letegezve az unitárius lelkészt, nekiszegezte a kérdést, hogy „Te mit keresel itt?” Rácz elmondta, hogy a lány és az anyja nem beszél jól románul, nekik segítene. „Hogy hívnak?” – kérdezte Dobrescu hasonló kedvességgel az anyától, aki válaszolt neki. „Na látod, beszélnek románul, menj ki!” – fordult ismét a lelkészhez, aki nem akart akadékoskodni és kilépett a kórteremből.

Katalin lábát másfél óra várakozás után megröntgenezték, kiderült, hogy négy lábujja eltörött ugyan, de nincs szüksége műtétre. Csakhogy még egy napot várakoznia kellett, mivel a rendőrségen csak kedden tudták meghallgatni. A kórházból időközben eltávozott Ráczot kollégája, Fülöp Júlia hívta sírva telefonon, hogy az orvos ismét jelenetet rendezett, mivel őt a kórteremben találta Katalin mellett. Az orvos azt mondta: megírja a Katalin kiutalóját, akkor aztán „annyian lehetnek körülötte, ahányan akarnak” – írja Rácz Norbert.

Tehetetlen dühében a lelkész felhívta telefonon Horváth Annát, Kolozsvár alpolgármesterét, aki személyesen el is ment a kórházba (a gyerekkórház néhány száz méternyire van a polgármesteri hivataltól). Az alpolgármester közbelépése nyomán – orvosokkal és a kórház vezetőségével tárgyalt – Katalint átszállították a Clujana városi kórházba, ahol további vizsgálatok után megvárhatta a keddet, és édesanyja jelenlétében nyilatkozhatott a rendőrségnek a baleset körülményeiről.

„Dobrescut az dühítette, hogy a páciens és édesanyja nem beszéltek jól románul, bennünket meg az rendített meg, hogy emiatt mennyire embertelenül viselkedett. Katalin édesanyjának mondta el, hogy nem szükséges az operáció, de a nővel csak négyszemközt volt hajlandó beszélni, azt nem engedte meg, hogy én is jelen legyek és tolmácsoljak, ha szükséges” – mondta megkeresésünkre Fülöp Júlia.