Elmondása szerint megpróbáltak egészen aljas módon eljárni a vármegyés ifjakkal szemben. Aznap 14.30 órakor a táblabíróságról értesítették fia ügyvédjét, hogy 15 órára tűzték ki a tárgyalást. A brassói ügyvéd abban az órában Déván volt, fizikai lehetetlenség lett volna 15 órára megjelennie a tárgyaláson. Ezzel bizonyára a bíró is tisztában volt, de azért a két vizsgálati fogságban lévő kézdivásárhelyit mégis előállíttatta, arra gondolva, hogy hivatalból kinevez számukra egy ügyvédet, és lefolytathatja a színjátékot. Számítása azonban nem vált be, mert megkérdezvén Beke István Attilát, egyetért-e azzal, hogy egy másik ügyvéd képviselje, mivel a család által megfogadott ügyvéd nem tud megjelenni a tárgyaláson, azt a határozott választ kapta, hogy nem.

Ugyanezt a kérdést tette fel Szőcs Zoltánnak is románul, aki értetlenkedve nézte, mivel nem értette a feltett kérdést, ugyanis nem tud jól románul. Tolmácsot nem rendeltek ki, ezért Beke István fordította le számára a bíró által feltett kérdést, amire ő is azt válaszolta, hogy nem. Ez a két tagadó szó hiúsította meg az igazságszolgáltatókat egy újabb igazságtalanság elkövetésében, ami komoly kihatással, következményekkel járhatott volna az ügy további lefolyására – hangsúlyozta Beke Ernő, aki feltette a kérdést: hogyan tovább, román demokrácia? Igazságos tárgyalás? Mindez csak papíron van meg, a nyers valóság egészen más, egyáltalán nem emberarcú.”

Befejezésül hozzátette: a bukaresti táblabíróságon ma délelőttre tűzték ismét napirendre a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) ügyészei által kért vizsgálati fogság újabb harmincnapos meghosszabbítását.